El sem hiszitek, mi? Három napon keresztül frissítettem. Ennek igazság szerint több oka is van. Tegnap vállalhatatlanul viselkedtem Lugiáva - tagadja, hogy nem, de akkor is rosszul érzem magam - és crucionak írt válaszom sem épp a megfelelő lett. Szeretnék bocsánatot kérni, én nem ilyen vagyok, egyszerűen csak hirtelen elért egy írói válság és teljesen bedepiztem. Remélem, nincs harag és már mosolyogva olvastok. Másrészt, jövő héten nem tudom, hogyan lesz friss. Lehet, hogy lesz, mert nem lehet nálam tudni, de lehet, hogy csak pénteken, vagy hétvégén, esetleg egyáltalán nem. Sajnos így alakult. :/ Szeretlek titeket és millió puszi a pofitokra! Ti vagytok a legjobbak!
Két héttel később:
Steve küldetésen volt, úgyhogy
majdnem teljes egy hetet töltöttem egyedül. Mivel Pepper Washingtonban
tartózkodott egy üzleti tárgyaláson – valami elhalasztott ingatlanbusinessről
hadovált a rákérdezésemkor –, így „csak” legjobb barátnőm és Bobbi
szórakoztathatott. Miután bemutattam őket egymásnak – ugyanis Bobbi átjött egy
rakat filmmel –, érdekes módon a különbségeik ellenére is megtalálták a közös
hangot. Végigcsacsogták – annak ellenére, hogy Barbara nem igazán volt az a
kimondottan „csajos” típus – az egész filmet, miközben hol a gumikukacos tálat –
amiből nem győztem eleget enni, mert a savanyúcukorkás csiklandozta a
szájpadlásomat – vették el tőlem, vagy a helyüket keresték az egyébként
kényelmes matracomon. Egy idő után már forgolódni kezdett a gyomrom, szóval a
legtöbb alkalommal úgy döntöttem, inkább alszom, talán kipihentebb leszek a
következő munkanapomon. Nem sértődtek meg, utána örömmel elmesélték, milyennek
találták a filmet. (Általában Lydia filmjeit néztük meg – ennek az lett a
következménye, hogy a hátam közepére kívántam a Titanicot, az Alkonyatot, és a
Szerelmünk lapjait is.)
Steve távolléte miatt egyre
hangulatingadozóbb lettem. Alig vártam, hogy hazaérjen végre és
összebújhassunk, simogasson, s közben elmondja, mennyire szeret, illetve
hiányoztam neki. Persze beszélgettünk telefonon eleget, rendszeresen írt is, de
a fizikai kontaktust akkor nem pótolhattuk vele. Természetesen nem a
szeretkezés hiányzott – bár nem tagadom, az is –, hanem maga a jelenléte. Az a
biztonságérzet. A jókedve. A törődése. A védelme. Elalvásnál például rendszeresen
viseltem az egyik felsőjét, hogy illata elárassza az orromat és megkíméljen a
rémálmoktól. Egyre inkább rosszabb lett a kedvem, valahányszor egy üres, hideg
ágyban ébredtem a karjai nélkül. Az a nap is ugyanígy kezdődött, a kialvatlanságtól
szédelegve közelítettem meg a fürdőszobát, és háromszor kellett megmosnom az
arcomat, hogy nagyjából valami színem legyen. A fogkrémem illata belengte a
fürdőszobát.
Mivel Osborn már nem
betegeskedett és visszatért a síelésből, a megbeszéltek szerint kávéval és
fánkkal kellett várnom, úgyhogy korábban keltem a megszokottnál. Steve küldött
nekem egy „jó reggelt” üzenetet és azt, hogy valószínűleg hamarosan hazaérnek.
Megkönnyebbültem. Hátha ebédszünetben meglep egy látogatással, csinosabbra
fogtam a dolgot, a kék – szememhez tökéletesen passzoló – ruhámat választottam
egy lazább magas sarkúval megspékelve. Hajamat leengedettem. Felkentem egy kis
alapozót, hátha az rendbe hozza az amúgy vállalhatatlan kómás külsőmet,
valamint rúzzsal és szemceruzával orvosoltam még a felmerülő problémát. A
végére
- Nem kellene enned valamit? –
kérdezte Lydia aggódva, amikor beértem a konyhába, a különféle péksüteményekkel
megrakott kosarunkra mutatva. Irigyeltem azért a három jól kiérdemelt
szabadnapjáért. Elmesélte, mennyire megbánta a főnökünk, hogy kirúgott, miután
értesült az új állásomról és a nyilvánvaló reklámról, amit Steve jelenléte
szerzett volna a kávézónak. Késő bánat, gondoltam kárörömmel. – Talán jót
tenne. Még mindig gyógyulgatsz, Chealsea.
- Útközben bekapok egy falatot –
vontam meg a vállamat gyorsan, lopva egy kortyot a kávéjából. Összeszorult a
gyomrom. Nagyon nem szerettem tejszínesen. Fintorogva nyújtottam vissza neki.
Jót heherészett rajtam. – Ma szerintem nem alszom itthon, szóval, ha nem jövök
hatig, ne várj.
- Ó, hazaér a kapitányod? –
nyalta meg az ajkát piszkálódóan. – Jól van, sok sikert az ágyromboláshoz.
- Fogd be – mosolyogtam rá
haloványan, majd megpusziltam az arcát. – Próbáljatok nem az én kanapémon
egymásnak esni, és legalább próbálj tiszteletet mutatni az én szobámnak is,
rendben? Elviheted a laptopomat, ha kell, csak töltsd fel, mert szerintem le
van merülve. Tegnap csináltam Bobbival ebédet, szóval megeheted. Legyen szép
napod!
Gyorsan utánam kiabált.
- A kaja, te szájhős!
Elfelejtetted.
- Ja – fordultam vissza, és „loptam”
egy fánkot a tányérjáról. – Szia!
Megforgatta a szemét, szája sarka
felfelé emelkedett, ahogy beleharaptam a vaníliás süteménybe. Szerencsére
elsöpörte a tejszín ízét, így máris kellemesebben indulhattam munkába. Még
hallottam, hogy elköszönt, aztán az ajtó becsukódott mögöttem és a
megközelítettem a liftet.
***
„Hamarosan otthon leszünk. Alig várom, hogy lássalak.”
Mosolyogva meredtem az üzenetre.
Az ajkam szélét rágcsálva gondolkodtam azon, mit replikázhatnék neki, végül egy
vállrántással bepötyögtem a szöveget. (Szerencsére Osborn egy megbeszélésen
volt és nem kérte a jelenlétemet, ezért senki sem ellenőrzött.)
„Szeretlek, hős. Csak gyere végre haza!”
Nem telt bele két percbe, már
válaszolt
„Én is szeretlek, kicsim. Összebújnál? J”
Elpirultam.
„Pimaszkodsz? Túl sok időt töltöttél Tonyval.”
Szinte láttam, ahogy megforgatja
a szemét.
„A legutóbbi megjegyzése után nem beszélek vele.”
Felemeltem a szemöldökömet. Bele
sem mertem gondolni, már megint mivel ugrathatja a milliárdos, bár akadtak
sejtéseim. Az ivós este óta egyre több okot talált és bár nagyon kedveltem
Tony-t, néha elküldtem volna a búsa. Valahogy mindig is szenvedélyesebb
természet voltam Stevenél, ő – valószínűleg a beleszokás miatt – higgadtabban kezelte
az egyértelmű szexuális életünkre kiterjedő – na, jó, tulajdonképpen kilencvenkilenc
százalékban arról szólót – célzásait.
„Ne is törődj vele. Hogy van a hátad?”
„Még mindig fáj, de nem landoltam akkorát. Egyébként 2 órán belül
otthon leszünk.”
Kényelmesen hátradőltem.
„Majd megmasszírozlak. J Eljössz értem?”
Nem küldött vissza mást, csak egy szívecskét
és három vigyorgós fejet. Képletesen beírtam magamnak egy piros pontot, amiért
anno megtanítottam a telefon használatára.
***
Lehúzta már a cipzáramat, ahogy
kinyitódtak az ajtók, és valahol hanyagul eldobva azt az erős karjaiba vett. Átkulcsoltam
lábaimat a dereka körül, élvezve az újbóli közelségét. Nem terveztünk egymásnak
esni rögtön a találkozásunkat követően, de ahogyan megcsókolt megremegtette a
belsőmet, és nem tartott sokáig – nagyjából néhány másodpercet –, hogy ő is
felvegye a hangulatot. Nem ez volt az első alkalom, hogy egymásnak estünk a
bizonyos este óta, a másnapot nem is igazán töltöttünk mással, mint
filmnézéssel, henyéléssel, és természetesen egymás testének elfoglalásával. Ha
lehet ilyet mondani, Steve egyre inkább belejött, és már egyáltalán nem
feszélyezte, hogy én voltam felült. Mivel nem értük el a szobáját, a kanapéra
ült le, kezeim gyorsaságának köszönhetően már nadrág nélkül. Az ölében
helyezkedtem el, s miközben mozogtam – mindvégig segített, a hideg futkosott
rajtam érintése nyomán – mélyen egymás szemébe mélyültünk. Egy tetőtől-talpig
izzadt semmiség lett belőlem a végére, és egy hangosabb nyögéssel érkeztem meg,
vele együtt.
- Üdv itthon – lihegtem
megsemmisülten, engedve az ajkaink összeforrását.
- Nagyon jó itthon – nevetett
halkan. – Annyira hiányoztál.
Mondani akartam, hogy igen, éreztem, de bizonyára nagyon
zavarba hoztam volna. Így csak azt feleltem:
- Te is hiányoztál nekem.
***
- Nocsak, Szabadság hölgy is
csatlakozott hozzánk! – üdvözölt engem Tony, miután beléptem a közös nappaliba.
Steve már előrement, míg én megszárítottam a hajamat a közös tusolásunk után.
Eredetileg mondta, hogy inkább maradjak odafent és nézzek meg egy filmet, míg
távol van, de Jarvis bejelentette, hogy Pepper is megérkezett, és gondoltam
elbeszélgetek vele, míg a többiek az ügyükön dolgoznak. A barátnőm kedvesen
mosolyogva integetett nekem a kanapén, kezében a nagy becsben őrzött Blackberryjével.
– Micsoda felüdülés téged is erre látni! Most már legalább két kielégült fej
tartózkodik az épületben. Apám büszke lenne rád.
- Foglalkozz a saját dolgoddal,
Stark – vágtam rá, ignorálva a kihívásra invitáló pillantását. – Ha annyira
zavar, megtalálod a mosdót. Ott verd ki… a balhét.
Stark felhorkantott, Steve pedig
megforgatta a szemét, de azért még melegen rám nézett. Küldtem neki egy puszit
a levegőben, aztán letelepedtem Pepper mellé.
- Hogy megy? – kérdeztem, nem
igazán érdekelten a dologban. Inkább csak szerettem volna a barátomat minél gyorsabban
magam mellett tudni. Ők közben egy hatalmas kerek fémasztalnál egy épület
hologramozott mását tanulmányozták, hangosan diskurálva valamin. Néha-néha Thor
dörmögő hangját is lehetett hallani, valamint Natashát és Mariát is. – Steve nem
igazán beszélt róla nekem.
Igazából másról sem a nevemen és
az érzésein kívül, de ezt nem akartam hozzátenni.
- Jártak Franciaországban,
Budapesten és Varsóban. Találtak is valakit, lent őrzik az ügynökök. Többet én
sem tudok.
- Akkor miért egy épületet
néznek?
- Azért, mert ez fontos lehet –
sóhajtotta. – Úgy tűnik, hogy „szagot fogtak”, de szerintem ez az ügy túlnő
rajtuk. Thor szerint az ember odalent nem erről a világról származik. Ő is azt
mondta, hogy ilyesmit még sohasem látott.
Kirázott a hideg – még mindig
nehézen emésztettem meg Steve veszélyes akcióit, de hát én kérdeztem Pepper
magyarázatát, ezért csak magamat hibáztathattam. Felszusszantottam, fél füllel
őket hallgatva.
- Milyen volt a hétvége? –
váltottam gyorsan témát. Bruce beleszólt Steve és Tony vitatkozásába.
- Unalmas. Jövedelmező. Válassz. És
a tiéd?
Heherésztem.
- Ugyanez. Papírokat töltöttem ki
Osbornnak, aztán a lányok átjöttek filmet nézni. Végigaludtam az egészet, de
Bobbi azt mondta, nem volt olyan jó.
- Mostanában sokat vagy fáradt.
Osborn túlhajt téged? A baleset után nem kellene egy kicsit lazábbra venned a
tempót?
- Elvagyok, hajtásban nőttem fel,
szóval jól kezelem. – Megráztam a fejem. – Majd visszaszokom. Két hónapot
lazsáltam otthon, természetes, hogy egy kicsit nehezebben viselem.
- Ha te mondod – hagyta rám. –
Azért szerintem odafigyelhetnél egy kicsit magadra. Nehogy baj legyen belőle!
- Ne aggódj, Pep, minden rendben.
– Anyáskodása, noha jól esett, kezdett egy kicsit az idegeimre menni.
Függetlenséget akartam, nem folyamatos pesztrálást. – Egyébként jó lenne, ha
valamelyik nap… mondjuk, nem is tudom, hétvégén elmennénk vásárolni. Nem vagyok
az a típus, de most már kezdenek unalmassá válni a ruháim.
- Ó, szóval kezd unalmassá válni
a ruháid – látott át a szitán rögtön, és fejével barátom felé bökött. Egyből
levette, hogy valami pikánsabb dolgot választanék. – Értem. Akkor felfrissítjük a ruhatáradat.
Megtapogattam a vállát.
- Köszi.
- Nincs…
-… de ez nem mehet így, simán
körbevesznek minket! -
- …mit.
- Akkor mondjon jobbat! – vágott vissza
Steve Tony kritikájára. – Ha itt is észrevesznek, meg itt is, akkor mit
csináljunk?
- Nem csöngethetünk be – fonta össze
karjait mellkasa előtt Bruce. Thor összeszorította a szemöldökeit,
koncentrálhatott.
- És mi lenne, ha egyszerűen Thor
megsemmisítené a rendszerüket? Egy villám tönkre teheti az elektromos
rendszert. Utána már könnyebb lenne elintézni őket.
- De szükségünk van az adatokra,
Stark – szólt közbe Clint, Natasha pedig egyetértően bólintott mellette. Ők
inkább csendes megfigyelői voltak az eseményeknek. Gondolom hagyták, hogy Steve
és Tony kiveszekedjék magukat, és utána terveztek belépni. Persze,
egyszer-kétszer azért megszólaltak, ha szükségesnek látták. Érdekesnek
találtam, hogy Fury nem volt jelen.
- Milyen adatokra? Nyilván nem
itt tartják a „10 lépés, hogyan vegyük át a hatalmat” txt-t! Ez csak egy pont.
- Ezt nem tudhatja!
- Hát csak többet tudok erről, mint
maga!
A fejem egyre inkább kezdett
lüktetni a kiabálásoktól. Egy kicsit szédültem is, így lassan felálltam, és a hirtelen
rám törő hányingerrel küszködve megszólaltam. A tarkóm lüktetett.
- Hagyjátok már abba!
Rögtön felém kapták a fejüket, mindegyikük
arca más-más kifejezést öltött. Steve egy kicsit aggodalmasan és meglepetten,
Tony kíváncsisággal vegyülő feszültséggel, Bruce semmitmondóan, Clint és
Natasha pedig unottan méregettek. Pepper motyogott valamit az orra alatt, de
nem figyeltem. Megköszörültem a torkomat, egy kicsit lámpalázasan. Érdekes,
hogy alapbeszélgetésekben egyáltalán nem izgultam, akkor azonban még a tenyerem
is nedves lett. Megközelítettem a hologramot, Steve és Tony közé állva. Lassan
felemeltem a kezemet, a villogó pöttyök a kék alaprajzon biztosan azok a részek
lehettek, amiket lehetséges bejáratnak fontolhattak meg. Lassan megérintettem
az egyiket, és a „törlés” gombra nyomtam. Sorozatosan ezt tettem az összessel,
a többiek pedig figyeltek.
- Ha nem mehettek be felül –
kezdtem halkan, - miért nem teszitek alul? Ha tenger van az egyik oldalán, alul
gondtalanul befúrhattok, mert nem veszi észre senki, de vigyáznotok kell,
nehogy teljesen ellepje a víz a helyiséget, mert abból gond lehet. Ha hamar
végeztek, utána nem baj, ha ez megtörténik. Gyorsan kell. Natasha vagy esetleg
Bobbi megcsinálhatná, mert kisebb termetűek. Aztán itt a többi, délen. A
sziklák között észre sem vennének, és mivel gondolom a tengeren nem meglepőek a
hajók, álcázhatnátok teherszállítónak a helikoptert. Gondolom Tony meg tudja
oldani. Az északi pont necces, mert ott nagy a rálátás, ezért sokkal jobb lenne
a keleti.
A három pötty ügyesen kitett egy
háromszöget, így ujjamat végighúztam a ponton és megrajzoltam az alakzatot.
A levegő meghűlt a szobában, nem
tudtam kiolvasni belőlük semmit. Aztán egymásra néztek, és Tony hirtelen arcon
puszilt, majd megpörgetett egy kicsit.
- Ha te nem veszed el, Rogers, én
fogom! – nevetett. – Köszi, Szabadsághölgy!
Nem akartam mondani, hogy ha nem
tesz le azonnal, fél másodpercen belül elhányom magam. Szerencsére azonnal
megtette, így Steve karjaiban már biztonságosan landolhattam. Ő átölelt, és
megcsókolta a homlokomat.
- Csodálatos vagy – súgta a
fülembe édesen. – Köszönöm.
- Egész jól játssza a főnököt –
szólt közbe Tony. – Az ágyban is ilyen?
Felnyögtem.
***
Steve szemszöge:
Láttam, hogy valami nincs
rendben, valószínűleg nem érezhette jól magát. Túlságosan sokat hajtott azokban
a hetekben, és értesüléseim szerint – vagyis Barbara legalábbis azt mondta –,
hogy nem igazán aludhatta ki magát. Nem sokkal a beszélgetés után leültünk a
többiekkel beszélni, és miután megitta a vizét, a vállamnak dőlt és nem szólt
semmit. Lehunyt szemmel pihent, sápadtan és kissé remegve. Fázhatott?
Lágyan végigsimítottam a karján,
még közelebb vonva magamhoz.
- Mi most felmegyünk – szóltam összevont
szemöldökkel. – Jó éjt.
Elköszöntek, Pepper pedig egy
aggódó pillantást vetett ránk. Összeszorítottam az ajkaimat.
- Jelezd, ha esetleg segítség
kellene, rendben? – súgta nekem. – Ügyelj rá, hogy pihenjen egy kicsit,
borzalmasan néz ki.
- Persze – mondtam, és óvatosan,
nehogy felébresszem Chealsea-t, felkaptam a karjaimba.
Amint felértünk, a lábammal
kinyitottam az ajtót és lassan az ágyra raktam. Gondosan betakartam, és egy
csókot nyomtam a langyos homlokára. Vizet készítettem az éjjeli szekrényre, egy
lavórt az ágy mellé.
- Chealsea? – kérdeztem halkan. –
Ha rosszul vagy, szólj légy szíves, jó? Tettem melléd lavórt és van vizet is, rendben?
- Uhu – motyogta. – Köszi.
- Aludj csak. – Gyorsan lekapcsoltam
a villanyt, és mellé bújtam. A mellkasomra rakta a fejét. – Jó éjt, kicsim.
- Neked is.
Megpusziltam a feje búbját, és
elaludtam.
Ó, Drágám, mire valók a barátok? :) Hogy egymást kihúzzuk a válságokból. :*
VálaszTörlésEz óhhhmmmmm. Hát boldoggá teszel újra és újra :D Mármint az írásoddal :D
Ez az üdv itthon reakció határozottan tetszik :D Nagyon tetszik. :D Láw-cuki.
Szegény Chealsea, most nagyon rottyon van, Steve távolléte meg úgy minden rájött gondolom, aztán ez most ütött be. De amúgy... :D :D hát most nem tudom levakarni magamról azt az ezer vattos vigyort, de azért elmondom, hogy én simán feltételezem, hogy Chealsea várja a kicsi Steve-et a kicsi pocijában.... :D :D :D
De ez a csaj... imádom, ahogy rendbe rakja Tony-t :D Ezaz, kennyed neki!!! Aztán az, hogy megmondta a tutit a küldetésről... :D Király volt! De simán megnéztem volna, hogy Chealsea lehányja Tony-t.... :D :D
Olllyy, szegény lány, remélem Steve leápolja és jobban lesz! Rossz, hogy ilyen rosszul van :( Jobbulást a lányodnak!
Köszönöm a gyors frisst <3
Imádlak.
Jah, és csak hogy tudd; akár tetszik, akár nem, az előző fejezet a FÉVÖRIT Nr.1. :P Ez van.
TörlésMost mit válaszolja, Lugia? MIT VÁLASZOLJAK?
TörlésÉn mondjam meg a művésznőnek, hogy mit írjak??? :D Az meg már milyen, hogy a nyufika fiszi a fadászpfuszfát ? :D
TörlésNa, de a viccet félretéve. Válaszolok.
1. Ne lődd le az elkövetkezendőket, a kérdéseim csupán költői kérdések, nem kell rájuk válaszolni, ha azzal spoilereznél :D AMIT NEM AKAROK.
2. Hogy roppantul elégedett vagy a fejezettel és csodásan vagy, szép az idő és félszemű fekák ül a házatok előtti fekete furgon volánjánál és azzal az egy szemükkel meredten bámulják az ablakodat. :D
Efem a fád te fép vad.
TörlésSemmit nem mondhatok, ami nem spoiler. Nem akarom, hogy abba a hitbe ringassátok magatokat, hogy terhes. Azt nem mondhatom, hogy nem az, de azt sem, hogy az. Elválik. Lehet, hogy egy teljesen más dolog van a háttérben és azt akartam, hogy azt higgyétek tudjátok a választ. Az is lehet, hogy egyszerűen csak félrevezetlek titeket és tényleg van pocaklakó.
Elégedett vagyok a fejezettel, ami elég fura. Ez fel is töltött egy kicsit.
Mit keresne Nick Fury nálam? Gondolom mérges. De amúgy ez megmagyarázza, miért nem volt a megbeszélésen.Oo
Most két nem túl dicsérő bókkal láttak el a tesóim.
Törlés1. Ha látna engem Joker, megsárgulna az irigységtől.
2. Megpróbálna örökbe fogadni, vagy a legnagyobb életműveként bemutatni engem.
3. Az antibiotikumomat átnevezték Vigyorex-re.
SZERINTED?!?! XD XD Most mondd meg...
Igen, ez a "félrevezetlek, de mégsem... vagy mégis XD"
Igazi gerilla módszer, nem csalódtam benned! ♥
Csapj a kezére, mi az, hogy nem megy el a megbeszélésre?! Miféle lazaság ez?! :D Rendszabályozd meg.
Sosem fogod megszokni? Akkor segítek. Menj ki a fürdőbe. Állj a mosdó elé és nézz mélyen bele a tükörbe. Nézd meg magad alaposan, részletesen, miközben idézd fel magadban a hangomat, ami azt suttogja: cuncikaaaaaa!!!
:D
Bazzeg, most kimennék a fürdőbe és megtenném, tuti beleröhögnék a tükörbe és nem bírnék belenézni. Olyan röhögőgörcsöm van, ember.
Törlés"Azt hiszed, hogy tudod, de közben nem tudod, mert én tudom, hogy te azt hiszed, hogy tudod, pedig nem tudod és tudom, hogy ezt te nem tudod." XD SZERINTED AKKOR MOST MI VAN?!
Amúgy tudom, hogy miért nem ment el, de nem mondhatom el.
VIGYOREX. >< XDDDDDDDDDDDDdd ez valami kutyanév.
XD Pedig éjjel, mikor egyedül fekszel majd az ágyadban, a sötétben, mikor próbálsz elaludni, de nem jön az álom, akkor hallani fogod a hangom suttogását.... ott lesz és nem hagy téged egyedül.
TörlésAmúgy a Vigyorex Joker mérgének az egyik neve, amitől az áldozat vihogni és vigyorogni fog, mint egy elbszott zombi, csak hullámpónis feeling-el. Szóval nem kutyanév.
Neked ez nem tiszta? Pedig én pontosan tudom követni a vonalat. :3
Persze, hogy tudod. Ez a te kiváltságod, amit még csak te ismerhetsz. ;) (A lekváros fánk tartotta ott, amivel megkínáltad) :D
Megadom a választ: igen. A kérdést neked kell kideríteni. Szeretlek.;) <3
TörlésNagyon elkényeztetsz minket te lány:D Chealsea volt főnöke most verheti a fejét a falba:D Barbara és Lydia érdekes duónak tűnik. Nagyon jók ezek a Tony Chealsea viták:D "Ha annyira zavar, megtalálod a mosdót. Ott verd ki… a balhét.":D azt hittem leesek a székről:D Szóval Chealsea időközben megismerkedett a Félszeművel? Tényleg nem az a típus aki kihagyna egy fontos megbeszélést,legalábbis jó ok nélkül nem. A fogoly is fontos lehet még. Nem semmi hogy Chealsea úgy 5 perc alatt összerakta amin már kb fél órája vitáztak:) Mikor és hogy lett ilyen jó stratéga?:) Ha jól sejtem mostantól hivatalosan is Szabadsághölgynek fogják szólítani a csapatban:) Ami a tüneteit illeti, 50% hogy a kis Kapitányt vagy Kapitánylányt várja,de ugyanúgy 50% hogy Norman szimplán a lelket is kihajtotta belőle. Kíváncsian várom a folytatást:) Viktor
VálaszTörlésElkényeztettelek titeket, és most én is szenvedek, mert hiányzik már az írás és fizikai fájdalmat okoz, de egyszerűen, ha lehetne, túlságosan fáradt vagyok, hogy összehozzak valamit, és ha nincs időm, sehogy sem tudom beszorítani. Látod, tegnap is, mire oda jutottam, már olyan fáradt voltam, mint aki legalább elszívott három spanglit egymás után. (Ne értsd félre, nem használok semmi olyasmit.)
TörlésChealsea mindig is jó stratéga volt, kezdve a pompon csapattal a középiskolában.:D Igazából őt nem szabad alul értékelni, mert nagyon okos lágy, annak ellenére, hogy néha olyan sötét, hogy el sem hiszed. (Rettenetesen hasonlít rám ebben is, köszönöm, köszönöm.*meghajol*)
Nem mondhatok semmi spoilereset, bár Lugia már előállt a maga kis ötletével. (Tippelhetsz, melyiket választotta.) Teljesen izgatott lett, és képeket küldött nekem... *sóhaj*
Nehéz az élet.:D
Köszi a kommentet.
Egyébként ne lepődj meg, ha hallottad már ezt a "kiverheted... a balhét" dolgot, mert ez benne volt egy régebbi, klasszikus filmben. Egy fekete fószer, meg egy fehér játszik benne, valami fegyver. (Asszem Halálos Fegyver, nem tudom.)
TörlésSzia! Öhm én nem sértődök meg vagy hasonló. Melóztam és most sikerült a gép elé kerülnöm. Szerencsére jó, h. megint feljöttem, mert írtó jó lett ez a rész is. Tudom, tudom szerinted ez sem jó. De örülök, hogy nem vagyunk egy véleményen :D
VálaszTörlésMilyen számító a volt főnöke szegény Chealsea-nek. Most már bezzeg bántja, hogy kirúgta, de előtt nem. A reklám mindenekelőtt.
A Tony-s részek írtó jók voltak, s a tetőpont, amikor Chealsea leordítja a fejüket és okosan átlátta a dolgokat. Nagyszerű volt. Hát igen "kell az asszony a házba" - hm ezt Tony is mondhatta volna. :D
Az viszont egy kicsit aggaszt, h. Chealsea rosszul lett. Lehethogy a fáradság, vagy lehet, hogy terhes? Bár szerintem az utóbbi nem nagyon passzolna még bele a sztoriba :D
Ja és az sms-ek is tetszettek. Annyira imádom a történetet. Kíváncsi vagyok, hogyan ápolja majd Steve, vagy inkább, hogy mi baja Chealsea-nek.
Sajnálom, hogyha nem tudsz frissíteni majd. Remélem azért a kövi hétre belefér legalább egy. :D Szóval az elmúlt pár napban úgyérzem meg volt a "gyereknap" de hát repeta az mindig jöhet :D Addig pedig átnézem még ezt a pár fejezetet, amíg jön az új :D
Üdv: crucio
Szia!
TörlésEz a fejezet most tetszett, erre mit mondasz?:D
Szerintem pont elég volt a beszólogatós rész, de lehet, hogy beleteszem majd ezt is. :)
Nem mondhatom semmi olyat, ami spoileres lenne, szóval erre a kérdésre nem válaszolhatok, természetesen. Persze, tegyük csak hozzá, hogy minden, amit terveztem, tökéletesen beleillik a történetbe. Emiatt nem kell aggódnod, vagy kétségezned az ítélőképességem.
Én meg téged imádlak. :D Kínzós-átkos hölgyemény.
Őszinte leszek veled, vagy csütörtök, vagy vasárnap, de az utóbbi valószínűbbnek tűnik a pénteki dolgozatom miatt. Nem tudom, igyekszem belesűríteni a programomba, tényleg, de holnap például matekból írok, ma kettőből is, pénteken is. (Ilyen az év.)
Köszi a kommentet!
Szia! Meglepődtem, h. tetszik neked az amit írtál :D Tényleg jó volt amikor a csaj kiosztotta őket :D
TörlésNem tudom melyik lenne a jó, ha spoilereznél, vagy ha nem :P
De "jó" neked, hogy ennyi dogát írsz :D Jó tanáraid vannak :D Ők is szeretik kínozni a diákokat :D
Remélem sikerül mihamarabb frissítened a suli ellenére is :D
üdv: crucio
Szia!
VálaszTörlésNincs semmi baja Chealseanek csak egy kicsit ki van merülve, ugye??? De egyébként nagyon nagy volt amikor Cheals megszólalt és mindenki kussolt. :) Egy kis ész osztás nem ártott meg nekik. Gyors voltál, mint Villám McQueen. Az elején írt kis mondókádhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy mindenkinek vannak rossz napjai és nem mindig találhat meg a Múzsa. Tudod a hozzád hasonló embereket irigylem, ti ki fejezni magatokat írásban is. Nem tudnék egy cselekményt annyira részletesen leírni, hogy az olvasó szinte maga előtt lássa a jelenetet. De egyben nem is irigylem, mert akkor nem tudnék ilyen jó történeteket olvasni, mint pl. a tiéd. Szóval csak így tovább, hajrá ügyes vagy. egyébként szívesen megismernélek mint embert is. Na de vége is a szófosásomnak. Légy pajkos. :P
Szandra voltam.
Szia.
TörlésEeeehj, erre nem válaszolhatok - meglepő, ugyanezt írtam az előző két kommentár válaszba is, hahahhaa -, annyit viszont elmondhatok, hogy nyugalom. Idegeskedni még bőven ráérsz. (Lesz is miért.)
Én sem vagyok jó a leírásban, egyáltalán. Néha teljesen valószínűtlennek érzem az eseményeket, és emiatt keletkeznek a rossz érzéseim. (Az érzés, amikor vagy harminchatodjára írod le ugyanazt a jelenetet, és még mindig semmi értelme, végül kitörlöd az egészet, nos, felbecsülhetetlen. Pedig nekem elég rendesen be van táblázva, mit mikor írhatok, mert komoly adagot kell belefrissítenem a dolgokba. Ez azért van, ha elég tömény lenne a történet, ha csak a második részében adagolnám. Ha esetleg már a vége felé járunk a történetnek - ami még nem most lesz - majd felteszem, milyen komoly táblázataim, vázlataim és leírásaim vannak.)
Én is megismernélek.:)
Köszönöm, hogy írtál.