2014. március 2., vasárnap

23. Fejezet - A Szövetség


Favoritas | Tumblr

Sziasztok.
Vasárnapi frissítés. (Nem tudom, miért, de általában vasárnap mindig van friss. Isten őrizze meg ezt a szokásomat. Köszönöm. Köszönöm. *meghajol*) Viccet félreértve, ennek a fejezetnek az első része (az E/3) eléggé fontos, a többi csak egy kis bujaság.:) FIGYELJ IDE! Szükség van hozzá magyarázatra, ha nem láttad az Elektra filmet. (Marvel univerzum, bébi. Taglalom a filmeket.)
Elektra él, mert Stick mester újra élesztette. Abby egy lány, akit kincsnek neveznek és mindenki őt akarja megkapni. Elektra újra élesztette, amikor meghalt, és őt meg az apját védte az egész film alatt. Elektra eléggé depressziós, és pénzért lett bérgyilkos. A Kéz egy csoport, akiknek különleges képességeik vannak, és megakarták kaparintani Abby-t. Elektra lezúzott mindenkit, de közben az apjával és anyjával kapcsolatos emlékei üldözik. Röviden ennyi. Remélem minden érhető. Ha mégsem, írjátok meg, és elmagyarázom. Köszönöm, hogy vagytok! Puszi a pofitokra, és a fürdőszobás jelenetet Lugiának küldöm, aki  ragaszkodott hozzá. Csók!

E/3 – Novaja Zemlja

- Nézze, nem azért jöttem, hogy parancsolgasson nekem – sziszegte a nő feldúltan, ám kifakadása egyáltalán nem járt reakcióval. Hosszú barna fürtjeit lófarokba kötötte, s kikerülve a szobát betöltő hatalmas, idegen, vésett jelekkel teli asztalt az ablakhoz sétált, miközben a mániájává váló habitusát űzte. Számolta a lépteit. Egy. Kettő. Három. Ütemesen, ritmusosan, légiesen, nem kizökkentődve. Aggasztotta a hirtelen Oroszországba rendelése, elvégre az a férfi egyszer csak megjelent az ablakánál és azonnal azt követelte, menjen vele. Semmi magyarázat nélkül és bár tisztában volt a tartozásaival, forrongott benne a düh. – Szeretném tudni, miért rángattak ide engem.

- Eljött az idő – szólt az öregebb férfi, s a nő magának sem vallotta be, de ahogyan az üveg visszatükröződésből szürke szemei megvillantak, borzongás fogta el. Hallgatta a kandallóban sercegő fahasábokat és orrát csiklandozta a füstölés szaga. Odakint nagy pelyhekben hullott a hó, ahogy rácsúsztatta ujját a hideg ablakra, átjárta ujjait a józanító hűvösség. Lassan kezdte megemészteni a halottakat.

- A Kéz megsemmisült – válaszolta értetlenül, és megfordult. A sarokban egy az öregnél jóval fiatalabbnak látszó, az őt szállító férfi ácsorgott, fekete kapucnival a fején. Kék szemeit még így is láthatta, de nem tudta mire vélni a bennük megrejlő sötétséget. Igyekezett nem rá figyelni, inkább a főnökére. – Azt hittem, ezzel egyelőre a veszély feltételezése is megszűnt. Stick azt mondta, úgy hitte…

- Tévedett – vágott bele a szavába a szótlanabb „figura”. Hangja érdesen szelte át a levegőt, azt az érzést keltve, hogy nem szokott beszélni. Láthatólag feszélyezte a kommunikáció erőltetése.

- A Kéz megszűnésével csak felborzolták a kedélyeket – világosította fel az ősz hajú. – Visszafogták magukat. Attól tartok, ez sokkal hatalmasabb, mint amivel eddig találkoztunk.

- Szándékosan kimaradtam a Loki-ügyből – szögezte le álláspontját a nő. – Ha hasonló a helyzet, ezúttal sem szállnék be.

- Nem hinném, hogy akad választási lehetősége – érkezett a válasz rögtön. – Ha megszerzik a lehetetlent és átlépik a határt, villámgyorsan cselekednünk kell.

- Azt hittem, biztonságban van az ereklye, hiszen megvédi a varázslat – sóhajtott fel megsemmisülten, és összefonta karjait mellkasa előtt. – Stick szerint mindenek atyja nem véletlenül rakta rá, az egyezség és az átok értelmében. Tudja, mivel kovácsolta meg, nem tagadhatja meg a parancsot.

- Az egyezség sem védheti meg örökké – cáfolta meg a mester. – Meghasították a fátylat, Elektra. Tudja, mivel jár ez.

Elektra visszafojtotta a lélegzetét. Megannyi emlék suhant át szemei előtt, gyűlölettel beszennyeződve.

- Az lehetetlen, Donovan – védekezett Elektra. – Ugye nem azt akarja mondani, hogy a Szövetség újra összeáll? A legtöbb tagja régóta hallott.

- Az irányítás már rég nem a mi kezünkben van – mondta Donovan. - A sötétség egyre közeleg, és visszaszerzi a hatalmát, az elbukottak pedig újjáélednek. Ez nem vita kérdése, nem tehetünk mást. Oly’ sok évszázaddal ezelőtt megfékeztük őket, és már csak e remény maradt.

- És akkor mi lesz? – tette csípőre a kezét a nő. – Ha ez valóban megtörténik, ha az ereklye tényleg veszélyben van, a Szövetség hajlandó megvédeni? Nem vagyok a jó oldal harcosa, uram. Ölök, mert jó vagyok benne. Teszem, amit tennem kell. Nem várhatja el, hogy vállvetve harcoljak egy olyan célért, amiben nem hiszek! Nem lehetek a Szövetség tagja. 

- Az anyja megtette – adta meg a kegyelemdöfést Donovan, s Elektra lábai azon ponton földbe gyökereztek. Hogy mert ő az édesanyjával dobálózni? Legszívesebben lekaszabolta volna azt a kezét, ami épp akkor simított végig egy háromszög alakú mintán, a faasztalon.  Ehelyett azonban, megrökönyödve vizslatta őt. – Ne engedje, hogy a gyűlölet irányítsa, egyszer már elkövette ezt a hibád. Nem emlékszik a kislányra? Vagy saját magára?

- Az ereklye nem a messiásom – suttogta vehemensen, kerülve az Abbyre való visszaemlékezést. – És én sem vagyok az anyám.

- Meglehet – értett egyet Donovan. – De, ha a világunk elpusztul, kivételt tehetünk.

Elektra nem válaszolt.

***
Chealsea szemszöge – New York:

- Nézd, feszült vagyok – fakadtam ki napokkal később és elég rendesen leteremtettem, mikor szegény Steve csupán annyit kérdezett, hogy „mi a baj?”. Norman egyáltalán nem bánt velem kimondottan kesztyűskézzel, ezt is bizonyította a tény, aznap nem aludtam szinte semmit sem, mert hajnali ötig a prezentációján dolgoztam. A kávé és a sutyiban elfogyasztott diétás kekszek nem lakattak jól, s mivel egyre több stressz ért a rohamosan közeledő karácsony, valamin az egyetemi tanulmányaim által, kezdett a lábaim alól kicsusszanni a biztos talaj. Haragudtam magamra, hiszen Steve tényleg nem érdemelte meg, hogy úgy beszéljek vele, ahogy aznap reggelt tettem, és a „hazaérésem” után a szemébe sem mertem nézni, pedig egyáltalán nem haragudott rám. Készített nekem vacsorát, megnéztük az egyik kedvenc filmemet, mindezt összebújva, de a bűntudatom nem hagyott alább. Ezért, mielőtt még fürödni mentünk volna, kicsusszantak a szavak belőlem. Felettébb feszülten kotorásztam a szekrényben valami viselhető esti ruha után. – És őszintén sajnálom, hogy ma reggel olyan vállalhatatlanul viselkedtem. Nem a te hibád volt, hogy nem keltünk fel az órára. Egyszerre kell mindenre gondolnom, alig aludtam.

- Megmondtam már, hogy semmi baj – mosolygott szelíden.

- De baj – erősködtem. – Csak te nem érted, mert szerinted minden, amit csinálok az jó, és saját magamtól akarsz megvédeni. Én viszont látom, hogy milyenné tett ez a strapa. Egyáltalán nem tetszik, rendesen zavar.

- Nem ezt mondtam – mondta meggyőződéssel. – Lassíthatnál egy kicsit. Nem a ma reggel van a háttérben, igaz?

- Steve – harapdáltam az ajkamat idiótán. Közelebb jött és az állam alá nyúlt, kedves kék szemei melegen csillogtak.

- Nekem bármit elmondhatsz – csókolta meg a homlokomat. – Lydiaval van valami?

- Nem, dehogyis – ráztam meg fejem. – Csak hamarosan karácsony, és már régóta nem láttam anyámat.

- Ó – döbbent rá rögtön.

- Nem kerülhetem el, hogy találkozzunk, pedig nagyon nem szeretném látni – döntöttem mellkasának a fejem. – Ez, meg a többi elfoglaltságom teljesen kikészít. És még veled sem tölthetek el egy normális napot úgy, hogy egyikünknek ne kelljen elmennie.

- Akkor miért nem megyünk el valahova a hétvégén? – ajánlotta. – Tony magángépét nyugodtan használhatjuk. Bárhová elrepülhetünk, csak te meg én. Mit szólsz?

- Olyan idilli lenne – motyogtam szarkasztikusan. – Már el sem tudom, képzelni.

Felkuncogott.

 - Viszont holnap nem leszek itthon – suttogta a fülembe gyengéden. – Megejtjük azt az akciót. Minél hamarabb, annál jobb. Szerintem, ha minden rendben lesz, már estére hazaérek.

- Aztán csak az enyém vagy? – kérdeztem kölyökkutyaszemekkel felnézve rá. – Ígéred?

- Ígérem – kapott a karjaiba, majd nem törődve a panaszos-meglepett kiáltásommal, átvetett a vállánál. Ott lógtam a hátánál, ütögetve azt, miközben folyamatosan kérleltem, engedjen el. – Nem hallok semmit. Mintha a szél susogna valamit.

- Szemét vagy – kacagtam önfeledten. Kizárólag azért csinálta, hogy egy kicsit jobban érezzem magam, és ezért nem tudtam nem jobban szeretni.  – Ezt megkeserülöd még!

Fütyörészett, aztán a fürdőszoba ajtó becsukása után már egyáltalán nem foglalkoztatott a téma. Nagyon óvatos ráültetett a pultra, és a tükörnek dőltem a mosdókagyló melletti résznél. Míg így is olyan magas volt, hogy lehajolva kellett megcsókolnia. Felhúzta a pólómat és mielőtt észbe kaptam már kikapcsolta a melltartómat.

- Nem szexről volt szó – susogtam a szájába, ám a mondandómat megcáfolva átfontam lábaimat dereka körül. Olyan jól esett a közelsége, szomjaztam rá.

Égett a füle.

- Szeretnék kipróbálni v-valamit – ismerte el hadarva. Lehúzta a szoknyámat, s én még mindig görcsösen kapaszkodtam az ingjébe. – Nem csináltam még ilyet…

- Nem kell szégyellned előttem semmit – bátorítottam, bár fogalmam sem volt, mit szeretett volna. – Mindig légy önmagad.

Az ajkaimra nyomott egy hosszú puszit, aztán azt kérte, lazuljak el. A szívem eszeveszett tempóban kezdett el verdesni, amint rájöttem, mit akar, és szinte automatikusan nyíltak szét lábaim puhatolódzó kezei nyomán. Örömtelien megborzongtam.

Felsóhajtottam, amint kissé lejjebb helyezkedett – nem teljesen a térdére, de majdnem –, és forró csókokat szórt el a combomnál. A gyomrom azonnal labdává zsugorodott, melegséget hozva magával. Benső istennőm elégedett hangokat adott ki, azt sugallva, mennyire jó lesz. A hajába túrtam, válaszul pedig rám nézett – valószínűleg a reakciómért -, és lehúzta a bugyimat.

- Szólj, ha elrontok valamit – figyelmeztetett.

- Biztos, hogy n-nem – válaszoltam ködös tekintettel. Ha másodpercekkel később megkérdezték volna, mit mondott nekem, bizonyára képtelen lettem volna elismételni. Az agyamnál egyfajta rövidzárlat alakult ki, testemmel együtt térdeim is erősen remegni kezdtek, ő pedig csak nézett, mintha élvezné a szenvedésem.

Nem tudtam hová tenni a belőlem kijövő magas hangot – megtette az első bizonytalan, noha tökéletes lépéseket, s nyelve óvatos mozdulatokkal kezdte felmérni legérzékenyebb pontomat. A szemeim lecsukódtak, a szám ellenben nem tudott előző helyzetében maradni és minduntalan sóhajtoztam, nyögdécseltem, mint egy kalitkába esett kismadár. Vergődtem, hol az ő haját markoltam, hol pedig a körmömet tökéletesítettem a bútorzaton.

Egyszer nem tudom miért – nem bírtam koncentrálni, a világ teljesen megszűnt körülöttem – megállt, elérve azt, hogy szinte már könyörögve nyöszörögjem a neve és a „ne hagyd abba” mixtúráját. Az egész fürdőszoba lángra kapott körülöttem, egyszerre lettem libabőrös és vert le a víz. Minden zavaró tényező megszűnt létezni, beleértve a józan eszemet is, még sohasem éreztem olyan jól magam. Hosszú ujjai csodálatos módon becsatlakoztak, összemosva az orgazmus közeli világomat a sajátommal, egy tökéletes kombinációt alkotva. Ő létezett nekem – mindenével együtt.

És felrobbantam.

***

Percekig csak pislogtam, a mellkasom ütemesen fel-le mozgott, és csak akkor mozdultam meg, mikor felállt, és megcsókolt. Pihegtem, izzadtan, egy csigalassúan funkcionáló aggyal. Átkaroltam a nyakát, aztán beletemettem az arcomat. Eszeveszetten szédültem.

- Olyan meleg vagy – állapította meg hosszú percekkel később. – Szinte forró.

- Csodálkozol? – heherésztem vidáman. – Szeretlek.

Belemosolygott a hajamba.

- Fürdés? – ajánlotta.

- Megmosod a hátam? – Igyekeztem csábítóan hangzani, habár izzadt, csapzott külsőmmel aligha lehettem az. Ő ellenben elég nagyot nyelt, és csak akkor nyomódtam neki automatikusan lüktető ágyékának. Incselkedve tekintettem fel rá. – Vagy én a tiédet.

***

Minden lökéssel kissé nekilökött a hideg falnak – nem úgy, hogy fájjon, de azért érezzem. Ennek „köszönhetően” kaphatott elég éles körmeimmel egy-két csinosabb karmolás nyomot a hátára. Ha találkoznál vele az utcán, vagy csak beszélgetnél vele, biztosan nem gondolnád, hogy Steve szereti a karmolást. Még csak meg sem fordulna a fejedben, ez mennyire ki tudja hozni a sodrából, és milyen hamar erősebben szorít és elfelejti önmagát. Noha jobban szerettem a lágy, gondoskodó verziót a barátomból, nem tagadhattam, hogy akkor mindennél jobban élveztem azt a pillanatnyilag felvett stílusát. (Sajnos tisztában voltam vele, hogy sűrűn bocsánatot fog kérni később, de kit érdekelt?) Magának is „ártott” az akciójával.

Nem érdekelt, a sikolyaim milyen hangosak, vagy egyáltalán hallja-e azt valaki. (Márpedig olyan zajos voltam, hogy biztosan zengett tőlem az egész emelet.)

A forró cseppek elleptek mindent, a hajam vizesen tapadt melleim közé, valamint a hátamra. Lecsókoltam minden forró csodát a nyakáról, ezzel elég jól megjelölve őt. Már így is kirajzolódtak a lila foltok. Elégedettséggel töltött el. Ő csak az enyém volt. Soha, soha nem akartam másnak adni.

***

Gyorsan – annak ellenére, hogy fürdés előtt vacsoráztunk – kerestünk valamit a hűtőben, amit  elfogyaszthattunk. Egész végig az ölében ültem, mindig egy kicsit nehezebben viseltem a küldetéseit. Egy-egy nyugtató puszival igyekezett ellazítani. A fülembe suttogta, mennyire gyönyörűnek talál, és olyan apró dolgokat, amiket nem gondoltam, hogy tud. Már lazábban bújtam be mellé az ágyba és hajtottam fejem mellkasára. Az alvatlanság és a kimerítő „fürdőszobai gyakorlat” jóvoltából azonnal elnyomott az álom.

***

Megigazítottam a maszkját, és végigsimítottam az arcán. Mélyen a szemembe nézett, és felvillantott egy féloldalas mosolyt. A helikopter ismét fújta a hajamat, ám ezúttal – mivel lófarokban volt – egyáltalán nem zavart. Lábujjhegyre állva megcsókoltam. Szerencsére Tony sem rontott bele a pillanatunkba, hiszen nagyon elfoglalta barátnője.

- Nagyon vigyázz magadra – kértem lágyan. – Gyere haza hozzám.

- Mindig.

Felfelé görbült a szám széle. Mindig.

- Sok szerencsét. – A homlokomnak döntötte a sajátját és mélyeket lélegzett. – Szeretlek, Steve.

- Én is szeretlek téged.

Addig néztem a helikoptert, míg el nem tűnt a távoli horizonton.

***

Bobbi és én kissé aggódva, de ettől függetlenül mosolyogva néztük épp valamelyik kedvenc sorozatát. Nekem is tetszett, mindig is bolondultam a komédiákért, és a helyzetet nézve örültem, hogy valami – ha elterelni nem is – meg tudott nevettetni. Nem eshetett szét a világ rendje, csak azért, mert a barátom a munkáját végezte.

- Miss Roth – zavart meg Jarvis gépies angol akcentusa. Bobbi összeráncolta a szemöldökét. – Elnézést, hogy megzavarom Önt, de egy férfi keresi.

- Igen? – Tanácstalanul lestem barátnőmre. Ő vállat vont. – Hát… engedje fel.

- Igenis.


- Szerinted ki lehet az? – kérdeztem Barbarát teljesen feleslegesen. Nem igazán volt jártas az ismeretségi körömben, bár az is igaz, hogy a párkapcsolatom kezdete óta elég kevés időt töltöttem Lydiaval és Ethannel. Felálltam, hogy megszemlélhessem a látogatómat, ahogy a hatalmas liftajtók kitárulkoztak. Egy pillanatig szemeztem a látogatóval, aztán felsikítottam.

13 megjegyzés:

  1. OMG.... nem nagyon tudok gondolkodni, mert megint programfuttatási hibám akadt.... huh. Hát ez nagyon tutti lett! oh. Nem tudom pontosan leírni a gondolataimat, képtelen vagyok összeszedni őket. Sajnálom, nyilván többet érdemelsz annál, mint hogy itt habogok össze-vissza. De hiába keresek, kapkodok utánuk, a gondolatok nem állnak össze a mancsomban, kifoszlanak az ujjaim közül.

    Talán három pontot össze tudok szedni. Megpróbálom...
    1. Nagyon imádni való fejezet, édesen krémes, lágy és kényeztető, egyszerűen tökéletes kompozíció.
    2. Köszönöm! Ez az ajándék, a fürdőszobai tréning csodálatos lett! ;) Buja és szerelmetes.... Imádom a karmolós-nyakkiszívós vadulást! :D
    3. Amit Chealsea mondott, hogy találkoznia kell az anyjával... Erre nekem azonnal három hozzászólásom lenne. 1. Nem, nem kell! 2. Már mért kéne?! 3. Ha ennyire nagyon találkozni akar vele, ám legyen. De akkor vigye a vaslapátot is! (Üsd a banyát, amíg még mozogni próbál!!!)
    4. Ki a búbánat lehet az a látogató? XD Nyilván nem akárki, ha pont tudja, hol van Chealsea, és a hölgy így reagálta le....

    No de majd kiderül ez is. Csak szörnyű nagy bajban vagyok.... most frissítettél, de már alig várom a következő fejezetet...
    Imádozlak. Köszönöm. Este lesz mit olvasgatni.... ;)

    Jah, majdnem elfelejtettem a rólad/neked készült képet hálából, hogy lásd, mennyire fanollak és láwollak :D
    http://cdn.memegenerator.net/instances/500x/46684795.jpg

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyem az arany pofidat. Hát milyen aranyosak lettünk hirtelen! Na jó, "babkonzervet neked, mert elfogyott a keksz." Igazság szerint imádom, amikor össze-vissza írogatsz mindent, mert tudod, Mari, én így szeretlek.:D

      Találkoznia kell Mirandával. Az anyja, nem?:D Majd meglátod, hogy sül el az egész. VASLAPÁTOT A NÉMBERNEK!:D

      A látogató az egyik kedvenc kitalált karakterem. Sokszor hablatyolok róla, de szerintem nem figyelsz annyira, hogy rájöjj, kiről beszélek, ember. :D És nem, ő nem akárki. Ő olyan sdaksdaoskdopwkpoekadspéd,asd,aspdlaődlaőúlda. hahahahhaaa.
      Most mondd meg, szerinted az én válaszom jobb, mint a kommented? Most őszintén...:D

      VÁRHATOD. VÁRHATOD. VÁRHATOD. VÁRHATOD.

      Hahahahhahahaha

      Törlés
    2. Nem, nem kell! És nem, az hogy ő szülte még nem teszi az anyjává. Az egy banya! Ez meg az a tipikus filmes pillanat, hogy két férfi könnyremegtető komolysággal szemezik, az egyikük határozottan így szól "Meg kell tennem!". Mire a másik megremegve felel "Ne tedd!". Aztán az első, mély, határozott hangon "De megteszem! Muszáj." Mire én "Meg még a télapó kicsi f××××t is muszáj megszopogatnod, nem?! Ember, nem, nem muszáj! Már mért lenne az?" Az a banya nem tett semmit, amivel kiérdemelte volna, hogy Chealsea az anyjaként kezelje. De semmit! Én biztosan kerülném, de nagyon messziről. Vagy elmennék kiosztani és közölni vele, hogy "Happy Xmas, egyébként mától nem tartalak az anyámnak. A soha viszont nem látásra!" Kb. Vagy a vaslapát.

      Most mit mondjak, mikor (az általad idézett szóval) "azok" a részek zárlatot okoznak. Szerinted egy felrobbant micro-val lehet szendvicset melegíteni? Nem nagyon. Apropó, felrobban.... mint az ebédem is... XD Ma felkoncolt virsliket ettem, mert egy bizonyos szövegrész elterelte olyannyira a figyelmemet, hogy már csak a sorozatos durranások hangjára kaptam fel a fejemet. Mire rájöttem, hogy ez nem a német bombázók hangja és megkönnyebbültem kimásztam az asztal alól már csak az maradt hátra, hogy levakargassam a micro belsejéből a virsidarabkákat és a tányérra visszaszedegetve jót étvágyat kívánjak magamnak a Predátor legfrissebb, gőzölgő áldozataihoz.... és megegyem őket.

      Várom is. Mert sose adom fel. Tudod.

      Törlés
    3. XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD VISÍTOK.XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD asdjoaskdfaposdaősldsadpskpad. EZ MI EZ???? :D:D:D:D::D:D:D:D:D:D:D:D:D:DD: NEm hiszemm el, bazzeg, nem kapok levegőt. XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDdd

      Na, oké. Nyugodjunk le.:D:D:D:D

      Apu ma hallott valami reklámot, asszem az Üvegtigrisről és ilyet kérdez, hogy "mi a kékeres méteres f*szt adják le megint?". O_O ÉN MEG PISLOGOK, MERT MI VAN. Ez így... Ez.. Úgy.

      Amúgy szexjelenetet olvastál és virslit ettél? NEMÁR. Lugia. Még mindig röhögök. És még mindig. Szerintem fogok is még egy jó darabig, mert fülig nyúliik a szám.:D:D:D:D

      Amúúúúúúúúúúúúúgy Mirandához nem tudok mit hozzáfűzni. Sorry. Sorry. Sorry.

      TEDD MEG.TEEEEEDDDD MEEEEG, JIMMY.

      Törlés
    4. Ez határozottan nem egy blogíróhoz méltó viselkedés. Bocsánat. :D :D :D

      Törlés
    5. Figyelmeztettelek: a hsz-eim semmilyen korosztály számára nem ajánlottak, megtekintésük csak saját felelősségre történhet.

      Bizony hogy virslit ettem. Hmmm... Mi az, hogy; több virslit, virsliket! Olvasztott sajttal. És majonézbe tunkoltam őket, mielőtt egy-egy falatot bekaptam.... Na jó, te perverz, látod hogy MEGFERTŐZTÉL?! :D

      Amúgy amíg ezt nem hallod, nincs gáz....
      https://www.youtube.com/watch?v=rIos0ya-yss
      DE HA MEGHALLOD AZONNAL RUN BITCH!!! Bár remélem a mi életünkben ilyen már nem lesz.

      Törlés
    6. Lugia. (Majdnem a rendes nevedet írtam.xD)
      Lugia.
      LUGIA.
      Ne.. xD

      Törlés
  2. Wow Elektra egy nem várt de kellemes meglepetés:) Szóval ezt az ereklyét bármi is az annó Odin rejtette el valamiért a földön. Elméletileg valamilyen védővarázslat miatt nem lehetne piszkálni,de a Tükrös Ember valahogy felrúgta a játékszabályokat. Ha jól gondolom ez a Szövetség a Bosszúállók valamiféle ősibb és vélhetőleg erősebb verziója. Hát úgy tűnik Chealsea nem terhes,különben már konkrétabb jelei lenének a dolognak Hm jól elvoltak a fürdőben:) Ha jól sejtem a látogató Chealsea kedvenc bátyja Nate:) Kíváncsian várom a folytatást:) Viktor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Egy másik világból vitték át a földre.
      A védővarázslat miatt tényleg nem lehetne piszkálni, de azért ez ennél sokkal bonyolultabb. Odin és még valaki frappánsan megoldották a dolgot, erről majd részletesen később.

      A Szövetség sokkal összetettebb, mint a Bosszúállók, de róluk is csak később lesz szó. Lassan kiderülnek a dolgok, de igen, egyébként. Erősebbek voltak, a jövőjükről pedig nem beszélhetek.

      Nem terhes, soha nem is állítottam, hogy az lenne. Egyszerűen csak tovább vittétek a szálat.:D:D:D

      Törlés
  3. Szia! Bocsi, hogy csak most írtam. Kicsit lemaradtam a frissről :(
    Tetszett ez a rész is, bár az előző részben eléggé megijesztettél a betegség miatt. De úgy néz ki, hogy ez csak fáradság. Bár nem irigylem Chealsea-t. Szegényke. De Steve legalább leápolta *gonosz vigyor* :D
    Hát ezt az Elektrás részt felfogtam, és értem én amit írtál az olvasd el részhez. -Remélem elég is lesz nekem ennyi info hogy értsem a dolgot. Valahogy nem nagyon nyerte el a tetszésemet a film címe, ezért nem is néztem meg. (MÉG)
    Viszont kíváncsi vagyok, hogy fog ez az egész kapcsolódni a történethez. De majd kiderül :D
    Na jó gondolom tudod h. türelmetlen és nagyon kíváncsi vagyok :D Ezért lehet feleslegesen írom, hogy várom a folytatást? A heti 6x-osat. :D
    üdv: crucio

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Semmi gond, akkor írsz, amikor szeretnél. Én vagyok hálás, hogy olvasol engem.:)
      Elég rendesen leápolta, élveztem, miközben írtam. Olyan, mintha egy nagy perverz dög lennék, nem igaz?:P
      A film címe?:D A film címe Elektra.:D Majd meglátod, hogy ő miért fontos.:P
      Örülök, hogy mindig várod a folytatást, ez az egyik legnagyobb bók, amit egy író kaphat.
      Köszönöm, hogy mindig írsz. Nagyon hálás vagyok.

      Törlés
  4. Szia!
    Húúú.... asszem egy kicsit (nagyon) későn olvastam az újabb részt, de hát lassan mindegyik fejezetnél szinte én vagyok az utolsó kommentelő... :P A feji elején lévő momentumok egy kicsit még bár homályosak, és hogy Elektrának mégis mi köze van ehhez, de biztos vagyok benne, hogy ki fog majd úgyis derülni előbb vagy utóbb. A további részekhez viszont csak annyit tudok mondani, hogy HÚÚÚÚÚ..... MAMIIIIII (ülök a laptop előtt, kigúvadt szemekkel, tátott szájjal és olyan szív frekvenciával ami komolyan közelít egy pitvar fibrillációhoz (ja hupsz bocsi, szakmai ártalom...)). Steve annyira édes volt... Komolyan Chealsea-vel jó párost alkotnak, nagyon édesek együtt, és a drága kapitány egyre bátrabb és kíváncsibb... :P A legvégéhez van egy kicsi hozzá fűzni valóm még utána már nem is fárasztalak a marhaságaimmal. A hozzá fűzni valóm pedig nem más, mint hogy piszok gonosz vagy, ilyen függő végeket hagyni, nagyon kíváncsi vagyok ki az a személy aki miatt Cheals felsikít. Komolyan érzem ahogy lyukad ki az oldalam, meg mellé kezdek őszülni is.... ez botrányos... :P :D Na de ennek a sok marhaságnak annyi a lényege, hogy nagyon jó rész lett és várom a kövi fejezetet. Légy pajkos. :P
    Szandra voltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.:)
      A kérdéseidre a következő fejezetben - amit alig néhány perce posztoltam - válaszokat lelsz.:) Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet, s látogatod a blogot. :D
      Mindig várom, hogy mikor írsz, mert nagyon fontos a véleményed!:) Egyébként köszönöm a bókot. (Hogy gonosz vagyok.:D) Egy író második kedvenc szava függővég.:D (Az első a gyilkosság. xD)
      Ugye milyen jó páros? Imádom őket.:D
      Puszi!

      Törlés