2014. február 23., vasárnap

22. Fejezet - Szabadsághölgy


El sem hiszitek, mi? Három napon keresztül frissítettem. Ennek igazság szerint több oka is van. Tegnap vállalhatatlanul viselkedtem Lugiáva - tagadja, hogy nem, de akkor is rosszul érzem magam - és crucionak írt válaszom sem épp a megfelelő lett. Szeretnék bocsánatot kérni, én nem ilyen vagyok, egyszerűen csak hirtelen elért egy írói válság és teljesen bedepiztem. Remélem, nincs harag és már mosolyogva olvastok. Másrészt, jövő héten nem tudom, hogyan lesz friss. Lehet, hogy lesz, mert nem lehet nálam tudni, de lehet, hogy csak pénteken, vagy hétvégén, esetleg egyáltalán nem. Sajnos így alakult. :/ Szeretlek titeket és millió puszi a pofitokra! Ti vagytok a legjobbak!


Két héttel később:

Steve küldetésen volt, úgyhogy majdnem teljes egy hetet töltöttem egyedül. Mivel Pepper Washingtonban tartózkodott egy üzleti tárgyaláson – valami elhalasztott ingatlanbusinessről hadovált a rákérdezésemkor –, így „csak” legjobb barátnőm és Bobbi szórakoztathatott. Miután bemutattam őket egymásnak – ugyanis Bobbi átjött egy rakat filmmel –, érdekes módon a különbségeik ellenére is megtalálták a közös hangot. Végigcsacsogták – annak ellenére, hogy Barbara nem igazán volt az a kimondottan „csajos” típus – az egész filmet, miközben hol a gumikukacos tálat – amiből nem győztem eleget enni, mert a savanyúcukorkás csiklandozta a szájpadlásomat – vették el tőlem, vagy a helyüket keresték az egyébként kényelmes matracomon. Egy idő után már forgolódni kezdett a gyomrom, szóval a legtöbb alkalommal úgy döntöttem, inkább alszom, talán kipihentebb leszek a következő munkanapomon. Nem sértődtek meg, utána örömmel elmesélték, milyennek találták a filmet. (Általában Lydia filmjeit néztük meg – ennek az lett a következménye, hogy a hátam közepére kívántam a Titanicot, az Alkonyatot, és a Szerelmünk lapjait is.)
Steve távolléte miatt egyre hangulatingadozóbb lettem. Alig vártam, hogy hazaérjen végre és összebújhassunk, simogasson, s közben elmondja, mennyire szeret, illetve hiányoztam neki. Persze beszélgettünk telefonon eleget, rendszeresen írt is, de a fizikai kontaktust akkor nem pótolhattuk vele. Természetesen nem a szeretkezés hiányzott – bár nem tagadom, az is –, hanem maga a jelenléte. Az a biztonságérzet. A jókedve. A törődése. A védelme. Elalvásnál például rendszeresen viseltem az egyik felsőjét, hogy illata elárassza az orromat és megkíméljen a rémálmoktól. Egyre inkább rosszabb lett a kedvem, valahányszor egy üres, hideg ágyban ébredtem a karjai nélkül. Az a nap is ugyanígy kezdődött, a kialvatlanságtól szédelegve közelítettem meg a fürdőszobát, és háromszor kellett megmosnom az arcomat, hogy nagyjából valami színem legyen. A fogkrémem illata belengte a fürdőszobát.
Mivel Osborn már nem betegeskedett és visszatért a síelésből, a megbeszéltek szerint kávéval és fánkkal kellett várnom, úgyhogy korábban keltem a megszokottnál. Steve küldött nekem egy „jó reggelt” üzenetet és azt, hogy valószínűleg hamarosan hazaérnek. Megkönnyebbültem. Hátha ebédszünetben meglep egy látogatással, csinosabbra fogtam a dolgot, a kék – szememhez tökéletesen passzoló – ruhámat választottam egy lazább magas sarkúval megspékelve. Hajamat leengedettem. Felkentem egy kis alapozót, hátha az rendbe hozza az amúgy vállalhatatlan kómás külsőmet, valamint rúzzsal és szemceruzával orvosoltam még a felmerülő problémát. A végére
- Nem kellene enned valamit? – kérdezte Lydia aggódva, amikor beértem a konyhába, a különféle péksüteményekkel megrakott kosarunkra mutatva. Irigyeltem azért a három jól kiérdemelt szabadnapjáért. Elmesélte, mennyire megbánta a főnökünk, hogy kirúgott, miután értesült az új állásomról és a nyilvánvaló reklámról, amit Steve jelenléte szerzett volna a kávézónak. Késő bánat, gondoltam kárörömmel. – Talán jót tenne. Még mindig gyógyulgatsz, Chealsea.
- Útközben bekapok egy falatot – vontam meg a vállamat gyorsan, lopva egy kortyot a kávéjából. Összeszorult a gyomrom. Nagyon nem szerettem tejszínesen. Fintorogva nyújtottam vissza neki. Jót heherészett rajtam. – Ma szerintem nem alszom itthon, szóval, ha nem jövök hatig, ne várj.
- Ó, hazaér a kapitányod? – nyalta meg az ajkát piszkálódóan. – Jól van, sok sikert az ágyromboláshoz.
- Fogd be – mosolyogtam rá haloványan, majd megpusziltam az arcát. – Próbáljatok nem az én kanapémon egymásnak esni, és legalább próbálj tiszteletet mutatni az én szobámnak is, rendben? Elviheted a laptopomat, ha kell, csak töltsd fel, mert szerintem le van merülve. Tegnap csináltam Bobbival ebédet, szóval megeheted. Legyen szép napod!
Gyorsan utánam kiabált.
- A kaja, te szájhős! Elfelejtetted.
- Ja – fordultam vissza, és „loptam” egy fánkot a tányérjáról. – Szia!
Megforgatta a szemét, szája sarka felfelé emelkedett, ahogy beleharaptam a vaníliás süteménybe. Szerencsére elsöpörte a tejszín ízét, így máris kellemesebben indulhattam munkába. Még hallottam, hogy elköszönt, aztán az ajtó becsukódott mögöttem és a megközelítettem a liftet.
***
„Hamarosan otthon leszünk. Alig várom, hogy lássalak.”
Mosolyogva meredtem az üzenetre. Az ajkam szélét rágcsálva gondolkodtam azon, mit replikázhatnék neki, végül egy vállrántással bepötyögtem a szöveget. (Szerencsére Osborn egy megbeszélésen volt és nem kérte a jelenlétemet, ezért senki sem ellenőrzött.)
„Szeretlek, hős. Csak gyere végre haza!”
Nem telt bele két percbe, már válaszolt
„Én is szeretlek, kicsim. Összebújnál? J
Elpirultam.
„Pimaszkodsz? Túl sok időt töltöttél Tonyval.”
Szinte láttam, ahogy megforgatja a szemét.
„A legutóbbi megjegyzése után nem beszélek vele.”
Felemeltem a szemöldökömet. Bele sem mertem gondolni, már megint mivel ugrathatja a milliárdos, bár akadtak sejtéseim. Az ivós este óta egyre több okot talált és bár nagyon kedveltem Tony-t, néha elküldtem volna a búsa. Valahogy mindig is szenvedélyesebb természet voltam Stevenél, ő – valószínűleg a beleszokás miatt – higgadtabban kezelte az egyértelmű szexuális életünkre kiterjedő – na, jó, tulajdonképpen kilencvenkilenc százalékban arról szólót – célzásait.
„Ne is törődj vele. Hogy van a hátad?”
„Még mindig fáj, de nem landoltam akkorát. Egyébként 2 órán belül otthon leszünk.”
Kényelmesen hátradőltem.
„Majd megmasszírozlak. J Eljössz értem?”
 Nem küldött vissza mást, csak egy szívecskét és három vigyorgós fejet. Képletesen beírtam magamnak egy piros pontot, amiért anno megtanítottam a telefon használatára.

***

Lehúzta már a cipzáramat, ahogy kinyitódtak az ajtók, és valahol hanyagul eldobva azt az erős karjaiba vett. Átkulcsoltam lábaimat a dereka körül, élvezve az újbóli közelségét. Nem terveztünk egymásnak esni rögtön a találkozásunkat követően, de ahogyan megcsókolt megremegtette a belsőmet, és nem tartott sokáig – nagyjából néhány másodpercet –, hogy ő is felvegye a hangulatot. Nem ez volt az első alkalom, hogy egymásnak estünk a bizonyos este óta, a másnapot nem is igazán töltöttünk mással, mint filmnézéssel, henyéléssel, és természetesen egymás testének elfoglalásával. Ha lehet ilyet mondani, Steve egyre inkább belejött, és már egyáltalán nem feszélyezte, hogy én voltam felült. Mivel nem értük el a szobáját, a kanapéra ült le, kezeim gyorsaságának köszönhetően már nadrág nélkül. Az ölében helyezkedtem el, s miközben mozogtam – mindvégig segített, a hideg futkosott rajtam érintése nyomán – mélyen egymás szemébe mélyültünk. Egy tetőtől-talpig izzadt semmiség lett belőlem a végére, és egy hangosabb nyögéssel érkeztem meg, vele együtt.
- Üdv itthon – lihegtem megsemmisülten, engedve az ajkaink összeforrását.
- Nagyon jó itthon – nevetett halkan. – Annyira hiányoztál.
Mondani akartam, hogy igen, éreztem, de bizonyára nagyon zavarba hoztam volna. Így csak azt feleltem:
- Te is hiányoztál nekem.

***

- Nocsak, Szabadság hölgy is csatlakozott hozzánk! – üdvözölt engem Tony, miután beléptem a közös nappaliba. Steve már előrement, míg én megszárítottam a hajamat a közös tusolásunk után. Eredetileg mondta, hogy inkább maradjak odafent és nézzek meg egy filmet, míg távol van, de Jarvis bejelentette, hogy Pepper is megérkezett, és gondoltam elbeszélgetek vele, míg a többiek az ügyükön dolgoznak. A barátnőm kedvesen mosolyogva integetett nekem a kanapén, kezében a nagy becsben őrzött Blackberryjével. – Micsoda felüdülés téged is erre látni! Most már legalább két kielégült fej tartózkodik az épületben. Apám büszke lenne rád.
- Foglalkozz a saját dolgoddal, Stark – vágtam rá, ignorálva a kihívásra invitáló pillantását. – Ha annyira zavar, megtalálod a mosdót. Ott verd ki… a balhét.
Stark felhorkantott, Steve pedig megforgatta a szemét, de azért még melegen rám nézett. Küldtem neki egy puszit a levegőben, aztán letelepedtem Pepper mellé.
- Hogy megy? – kérdeztem, nem igazán érdekelten a dologban. Inkább csak szerettem volna a barátomat minél gyorsabban magam mellett tudni. Ők közben egy hatalmas kerek fémasztalnál egy épület hologramozott mását tanulmányozták, hangosan diskurálva valamin. Néha-néha Thor dörmögő hangját is lehetett hallani, valamint Natashát és Mariát is. – Steve nem igazán beszélt róla nekem.
Igazából másról sem a nevemen és az érzésein kívül, de ezt nem akartam hozzátenni.
- Jártak Franciaországban, Budapesten és Varsóban. Találtak is valakit, lent őrzik az ügynökök. Többet én sem tudok.
- Akkor miért egy épületet néznek?
- Azért, mert ez fontos lehet – sóhajtotta. – Úgy tűnik, hogy „szagot fogtak”, de szerintem ez az ügy túlnő rajtuk. Thor szerint az ember odalent nem erről a világról származik. Ő is azt mondta, hogy ilyesmit még sohasem látott.
Kirázott a hideg – még mindig nehézen emésztettem meg Steve veszélyes akcióit, de hát én kérdeztem Pepper magyarázatát, ezért csak magamat hibáztathattam. Felszusszantottam, fél füllel őket hallgatva.
- Milyen volt a hétvége? – váltottam gyorsan témát. Bruce beleszólt Steve és Tony vitatkozásába.
- Unalmas. Jövedelmező. Válassz. És a tiéd?
Heherésztem.
- Ugyanez. Papírokat töltöttem ki Osbornnak, aztán a lányok átjöttek filmet nézni. Végigaludtam az egészet, de Bobbi azt mondta, nem volt olyan jó.
- Mostanában sokat vagy fáradt. Osborn túlhajt téged? A baleset után nem kellene egy kicsit lazábbra venned a tempót?
- Elvagyok, hajtásban nőttem fel, szóval jól kezelem. – Megráztam a fejem. – Majd visszaszokom. Két hónapot lazsáltam otthon, természetes, hogy egy kicsit nehezebben viselem.
- Ha te mondod – hagyta rám. – Azért szerintem odafigyelhetnél egy kicsit magadra. Nehogy baj legyen belőle!
- Ne aggódj, Pep, minden rendben. – Anyáskodása, noha jól esett, kezdett egy kicsit az idegeimre menni. Függetlenséget akartam, nem folyamatos pesztrálást. – Egyébként jó lenne, ha valamelyik nap… mondjuk, nem is tudom, hétvégén elmennénk vásárolni. Nem vagyok az a típus, de most már kezdenek unalmassá válni a ruháim.
- Ó, szóval kezd unalmassá válni a ruháid – látott át a szitán rögtön, és fejével barátom felé bökött. Egyből levette, hogy valami pikánsabb dolgot választanék.  – Értem. Akkor felfrissítjük a ruhatáradat.
Megtapogattam a vállát.
- Köszi.
- Nincs…
-… de ez nem mehet így, simán körbevesznek minket! -
- …mit.
- Akkor mondjon jobbat! – vágott vissza Steve Tony kritikájára. – Ha itt is észrevesznek, meg itt is, akkor mit csináljunk?
- Nem csöngethetünk be – fonta össze karjait mellkasa előtt Bruce. Thor összeszorította a szemöldökeit, koncentrálhatott.
- És mi lenne, ha egyszerűen Thor megsemmisítené a rendszerüket? Egy villám tönkre teheti az elektromos rendszert. Utána már könnyebb lenne elintézni őket.
- De szükségünk van az adatokra, Stark – szólt közbe Clint, Natasha pedig egyetértően bólintott mellette. Ők inkább csendes megfigyelői voltak az eseményeknek. Gondolom hagyták, hogy Steve és Tony kiveszekedjék magukat, és utána terveztek belépni. Persze, egyszer-kétszer azért megszólaltak, ha szükségesnek látták. Érdekesnek találtam, hogy Fury nem volt jelen.
- Milyen adatokra? Nyilván nem itt tartják a „10 lépés, hogyan vegyük át a hatalmat” txt-t! Ez csak egy pont.
- Ezt nem tudhatja!
- Hát csak többet tudok erről, mint maga!
A fejem egyre inkább kezdett lüktetni a kiabálásoktól. Egy kicsit szédültem is, így lassan felálltam, és a hirtelen rám törő hányingerrel küszködve megszólaltam. A tarkóm lüktetett.
- Hagyjátok már abba!
Rögtön felém kapták a fejüket, mindegyikük arca más-más kifejezést öltött. Steve egy kicsit aggodalmasan és meglepetten, Tony kíváncsisággal vegyülő feszültséggel, Bruce semmitmondóan, Clint és Natasha pedig unottan méregettek. Pepper motyogott valamit az orra alatt, de nem figyeltem. Megköszörültem a torkomat, egy kicsit lámpalázasan. Érdekes, hogy alapbeszélgetésekben egyáltalán nem izgultam, akkor azonban még a tenyerem is nedves lett. Megközelítettem a hologramot, Steve és Tony közé állva. Lassan felemeltem a kezemet, a villogó pöttyök a kék alaprajzon biztosan azok a részek lehettek, amiket lehetséges bejáratnak fontolhattak meg. Lassan megérintettem az egyiket, és a „törlés” gombra nyomtam. Sorozatosan ezt tettem az összessel, a többiek pedig figyeltek.
- Ha nem mehettek be felül – kezdtem halkan, - miért nem teszitek alul? Ha tenger van az egyik oldalán, alul gondtalanul befúrhattok, mert nem veszi észre senki, de vigyáznotok kell, nehogy teljesen ellepje a víz a helyiséget, mert abból gond lehet. Ha hamar végeztek, utána nem baj, ha ez megtörténik. Gyorsan kell. Natasha vagy esetleg Bobbi megcsinálhatná, mert kisebb termetűek. Aztán itt a többi, délen. A sziklák között észre sem vennének, és mivel gondolom a tengeren nem meglepőek a hajók, álcázhatnátok teherszállítónak a helikoptert. Gondolom Tony meg tudja oldani. Az északi pont necces, mert ott nagy a rálátás, ezért sokkal jobb lenne a keleti.
A három pötty ügyesen kitett egy háromszöget, így ujjamat végighúztam a ponton és megrajzoltam az alakzatot.
A levegő meghűlt a szobában, nem tudtam kiolvasni belőlük semmit. Aztán egymásra néztek, és Tony hirtelen arcon puszilt, majd megpörgetett egy kicsit.
- Ha te nem veszed el, Rogers, én fogom! – nevetett. – Köszi, Szabadsághölgy!
Nem akartam mondani, hogy ha nem tesz le azonnal, fél másodpercen belül elhányom magam. Szerencsére azonnal megtette, így Steve karjaiban már biztonságosan landolhattam. Ő átölelt, és megcsókolta a homlokomat.
- Csodálatos vagy – súgta a fülembe édesen. – Köszönöm.
- Egész jól játssza a főnököt – szólt közbe Tony. – Az ágyban is ilyen?
Felnyögtem.

***

Steve szemszöge:

Láttam, hogy valami nincs rendben, valószínűleg nem érezhette jól magát. Túlságosan sokat hajtott azokban a hetekben, és értesüléseim szerint – vagyis Barbara legalábbis azt mondta –, hogy nem igazán aludhatta ki magát. Nem sokkal a beszélgetés után leültünk a többiekkel beszélni, és miután megitta a vizét, a vállamnak dőlt és nem szólt semmit. Lehunyt szemmel pihent, sápadtan és kissé remegve. Fázhatott?
Lágyan végigsimítottam a karján, még közelebb vonva magamhoz.
 - Mi most felmegyünk – szóltam összevont szemöldökkel. – Jó éjt.
Elköszöntek, Pepper pedig egy aggódó pillantást vetett ránk. Összeszorítottam az ajkaimat.
- Jelezd, ha esetleg segítség kellene, rendben? – súgta nekem. – Ügyelj rá, hogy pihenjen egy kicsit, borzalmasan néz ki.
- Persze – mondtam, és óvatosan, nehogy felébresszem Chealsea-t, felkaptam a karjaimba.
Amint felértünk, a lábammal kinyitottam az ajtót és lassan az ágyra raktam. Gondosan betakartam, és egy csókot nyomtam a langyos homlokára. Vizet készítettem az éjjeli szekrényre, egy lavórt az ágy mellé.
- Chealsea? – kérdeztem halkan. – Ha rosszul vagy, szólj légy szíves, jó? Tettem melléd lavórt és van vizet is, rendben?
- Uhu – motyogta. – Köszi.
- Aludj csak. – Gyorsan lekapcsoltam a villanyt, és mellé bújtam. A mellkasomra rakta a fejét. – Jó éjt, kicsim.
- Neked is.

Megpusziltam a feje búbját, és elaludtam.

17 megjegyzés:

  1. Ó, Drágám, mire valók a barátok? :) Hogy egymást kihúzzuk a válságokból. :*

    Ez óhhhmmmmm. Hát boldoggá teszel újra és újra :D Mármint az írásoddal :D

    Ez az üdv itthon reakció határozottan tetszik :D Nagyon tetszik. :D Láw-cuki.

    Szegény Chealsea, most nagyon rottyon van, Steve távolléte meg úgy minden rájött gondolom, aztán ez most ütött be. De amúgy... :D :D hát most nem tudom levakarni magamról azt az ezer vattos vigyort, de azért elmondom, hogy én simán feltételezem, hogy Chealsea várja a kicsi Steve-et a kicsi pocijában.... :D :D :D

    De ez a csaj... imádom, ahogy rendbe rakja Tony-t :D Ezaz, kennyed neki!!! Aztán az, hogy megmondta a tutit a küldetésről... :D Király volt! De simán megnéztem volna, hogy Chealsea lehányja Tony-t.... :D :D

    Olllyy, szegény lány, remélem Steve leápolja és jobban lesz! Rossz, hogy ilyen rosszul van :( Jobbulást a lányodnak!

    Köszönöm a gyors frisst <3
    Imádlak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jah, és csak hogy tudd; akár tetszik, akár nem, az előző fejezet a FÉVÖRIT Nr.1. :P Ez van.

      Törlés
    2. Most mit válaszolja, Lugia? MIT VÁLASZOLJAK?

      Törlés
    3. Én mondjam meg a művésznőnek, hogy mit írjak??? :D Az meg már milyen, hogy a nyufika fiszi a fadászpfuszfát ? :D
      Na, de a viccet félretéve. Válaszolok.
      1. Ne lődd le az elkövetkezendőket, a kérdéseim csupán költői kérdések, nem kell rájuk válaszolni, ha azzal spoilereznél :D AMIT NEM AKAROK.
      2. Hogy roppantul elégedett vagy a fejezettel és csodásan vagy, szép az idő és félszemű fekák ül a házatok előtti fekete furgon volánjánál és azzal az egy szemükkel meredten bámulják az ablakodat. :D

      Törlés
    4. Efem a fád te fép vad.

      Semmit nem mondhatok, ami nem spoiler. Nem akarom, hogy abba a hitbe ringassátok magatokat, hogy terhes. Azt nem mondhatom, hogy nem az, de azt sem, hogy az. Elválik. Lehet, hogy egy teljesen más dolog van a háttérben és azt akartam, hogy azt higgyétek tudjátok a választ. Az is lehet, hogy egyszerűen csak félrevezetlek titeket és tényleg van pocaklakó.
      Elégedett vagyok a fejezettel, ami elég fura. Ez fel is töltött egy kicsit.
      Mit keresne Nick Fury nálam? Gondolom mérges. De amúgy ez megmagyarázza, miért nem volt a megbeszélésen.Oo

      Törlés
    5. Most két nem túl dicsérő bókkal láttak el a tesóim.
      1. Ha látna engem Joker, megsárgulna az irigységtől.
      2. Megpróbálna örökbe fogadni, vagy a legnagyobb életműveként bemutatni engem.
      3. Az antibiotikumomat átnevezték Vigyorex-re.

      SZERINTED?!?! XD XD Most mondd meg...

      Igen, ez a "félrevezetlek, de mégsem... vagy mégis XD"
      Igazi gerilla módszer, nem csalódtam benned! ♥

      Csapj a kezére, mi az, hogy nem megy el a megbeszélésre?! Miféle lazaság ez?! :D Rendszabályozd meg.

      Sosem fogod megszokni? Akkor segítek. Menj ki a fürdőbe. Állj a mosdó elé és nézz mélyen bele a tükörbe. Nézd meg magad alaposan, részletesen, miközben idézd fel magadban a hangomat, ami azt suttogja: cuncikaaaaaa!!!

      :D

      Törlés
    6. Bazzeg, most kimennék a fürdőbe és megtenném, tuti beleröhögnék a tükörbe és nem bírnék belenézni. Olyan röhögőgörcsöm van, ember.
      "Azt hiszed, hogy tudod, de közben nem tudod, mert én tudom, hogy te azt hiszed, hogy tudod, pedig nem tudod és tudom, hogy ezt te nem tudod." XD SZERINTED AKKOR MOST MI VAN?!

      Amúgy tudom, hogy miért nem ment el, de nem mondhatom el.

      VIGYOREX. >< XDDDDDDDDDDDDdd ez valami kutyanév.

      Törlés
    7. XD Pedig éjjel, mikor egyedül fekszel majd az ágyadban, a sötétben, mikor próbálsz elaludni, de nem jön az álom, akkor hallani fogod a hangom suttogását.... ott lesz és nem hagy téged egyedül.

      Amúgy a Vigyorex Joker mérgének az egyik neve, amitől az áldozat vihogni és vigyorogni fog, mint egy elbszott zombi, csak hullámpónis feeling-el. Szóval nem kutyanév.

      Neked ez nem tiszta? Pedig én pontosan tudom követni a vonalat. :3
      Persze, hogy tudod. Ez a te kiváltságod, amit még csak te ismerhetsz. ;) (A lekváros fánk tartotta ott, amivel megkínáltad) :D

      Törlés
    8. Megadom a választ: igen. A kérdést neked kell kideríteni. Szeretlek.;) <3

      Törlés
  2. Nagyon elkényeztetsz minket te lány:D Chealsea volt főnöke most verheti a fejét a falba:D Barbara és Lydia érdekes duónak tűnik. Nagyon jók ezek a Tony Chealsea viták:D "Ha annyira zavar, megtalálod a mosdót. Ott verd ki… a balhét.":D azt hittem leesek a székről:D Szóval Chealsea időközben megismerkedett a Félszeművel? Tényleg nem az a típus aki kihagyna egy fontos megbeszélést,legalábbis jó ok nélkül nem. A fogoly is fontos lehet még. Nem semmi hogy Chealsea úgy 5 perc alatt összerakta amin már kb fél órája vitáztak:) Mikor és hogy lett ilyen jó stratéga?:) Ha jól sejtem mostantól hivatalosan is Szabadsághölgynek fogják szólítani a csapatban:) Ami a tüneteit illeti, 50% hogy a kis Kapitányt vagy Kapitánylányt várja,de ugyanúgy 50% hogy Norman szimplán a lelket is kihajtotta belőle. Kíváncsian várom a folytatást:) Viktor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elkényeztettelek titeket, és most én is szenvedek, mert hiányzik már az írás és fizikai fájdalmat okoz, de egyszerűen, ha lehetne, túlságosan fáradt vagyok, hogy összehozzak valamit, és ha nincs időm, sehogy sem tudom beszorítani. Látod, tegnap is, mire oda jutottam, már olyan fáradt voltam, mint aki legalább elszívott három spanglit egymás után. (Ne értsd félre, nem használok semmi olyasmit.)
      Chealsea mindig is jó stratéga volt, kezdve a pompon csapattal a középiskolában.:D Igazából őt nem szabad alul értékelni, mert nagyon okos lágy, annak ellenére, hogy néha olyan sötét, hogy el sem hiszed. (Rettenetesen hasonlít rám ebben is, köszönöm, köszönöm.*meghajol*)
      Nem mondhatok semmi spoilereset, bár Lugia már előállt a maga kis ötletével. (Tippelhetsz, melyiket választotta.) Teljesen izgatott lett, és képeket küldött nekem... *sóhaj*
      Nehéz az élet.:D
      Köszi a kommentet.

      Törlés
    2. Egyébként ne lepődj meg, ha hallottad már ezt a "kiverheted... a balhét" dolgot, mert ez benne volt egy régebbi, klasszikus filmben. Egy fekete fószer, meg egy fehér játszik benne, valami fegyver. (Asszem Halálos Fegyver, nem tudom.)

      Törlés
  3. Szia! Öhm én nem sértődök meg vagy hasonló. Melóztam és most sikerült a gép elé kerülnöm. Szerencsére jó, h. megint feljöttem, mert írtó jó lett ez a rész is. Tudom, tudom szerinted ez sem jó. De örülök, hogy nem vagyunk egy véleményen :D
    Milyen számító a volt főnöke szegény Chealsea-nek. Most már bezzeg bántja, hogy kirúgta, de előtt nem. A reklám mindenekelőtt.
    A Tony-s részek írtó jók voltak, s a tetőpont, amikor Chealsea leordítja a fejüket és okosan átlátta a dolgokat. Nagyszerű volt. Hát igen "kell az asszony a házba" - hm ezt Tony is mondhatta volna. :D
    Az viszont egy kicsit aggaszt, h. Chealsea rosszul lett. Lehethogy a fáradság, vagy lehet, hogy terhes? Bár szerintem az utóbbi nem nagyon passzolna még bele a sztoriba :D
    Ja és az sms-ek is tetszettek. Annyira imádom a történetet. Kíváncsi vagyok, hogyan ápolja majd Steve, vagy inkább, hogy mi baja Chealsea-nek.
    Sajnálom, hogyha nem tudsz frissíteni majd. Remélem azért a kövi hétre belefér legalább egy. :D Szóval az elmúlt pár napban úgyérzem meg volt a "gyereknap" de hát repeta az mindig jöhet :D Addig pedig átnézem még ezt a pár fejezetet, amíg jön az új :D
    Üdv: crucio

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ez a fejezet most tetszett, erre mit mondasz?:D
      Szerintem pont elég volt a beszólogatós rész, de lehet, hogy beleteszem majd ezt is. :)
      Nem mondhatom semmi olyat, ami spoileres lenne, szóval erre a kérdésre nem válaszolhatok, természetesen. Persze, tegyük csak hozzá, hogy minden, amit terveztem, tökéletesen beleillik a történetbe. Emiatt nem kell aggódnod, vagy kétségezned az ítélőképességem.
      Én meg téged imádlak. :D Kínzós-átkos hölgyemény.
      Őszinte leszek veled, vagy csütörtök, vagy vasárnap, de az utóbbi valószínűbbnek tűnik a pénteki dolgozatom miatt. Nem tudom, igyekszem belesűríteni a programomba, tényleg, de holnap például matekból írok, ma kettőből is, pénteken is. (Ilyen az év.)
      Köszi a kommentet!

      Törlés
    2. Szia! Meglepődtem, h. tetszik neked az amit írtál :D Tényleg jó volt amikor a csaj kiosztotta őket :D
      Nem tudom melyik lenne a jó, ha spoilereznél, vagy ha nem :P
      De "jó" neked, hogy ennyi dogát írsz :D Jó tanáraid vannak :D Ők is szeretik kínozni a diákokat :D
      Remélem sikerül mihamarabb frissítened a suli ellenére is :D
      üdv: crucio

      Törlés
  4. Szia!
    Nincs semmi baja Chealseanek csak egy kicsit ki van merülve, ugye??? De egyébként nagyon nagy volt amikor Cheals megszólalt és mindenki kussolt. :) Egy kis ész osztás nem ártott meg nekik. Gyors voltál, mint Villám McQueen. Az elején írt kis mondókádhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy mindenkinek vannak rossz napjai és nem mindig találhat meg a Múzsa. Tudod a hozzád hasonló embereket irigylem, ti ki fejezni magatokat írásban is. Nem tudnék egy cselekményt annyira részletesen leírni, hogy az olvasó szinte maga előtt lássa a jelenetet. De egyben nem is irigylem, mert akkor nem tudnék ilyen jó történeteket olvasni, mint pl. a tiéd. Szóval csak így tovább, hajrá ügyes vagy. egyébként szívesen megismernélek mint embert is. Na de vége is a szófosásomnak. Légy pajkos. :P
    Szandra voltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.
      Eeeehj, erre nem válaszolhatok - meglepő, ugyanezt írtam az előző két kommentár válaszba is, hahahhaa -, annyit viszont elmondhatok, hogy nyugalom. Idegeskedni még bőven ráérsz. (Lesz is miért.)
      Én sem vagyok jó a leírásban, egyáltalán. Néha teljesen valószínűtlennek érzem az eseményeket, és emiatt keletkeznek a rossz érzéseim. (Az érzés, amikor vagy harminchatodjára írod le ugyanazt a jelenetet, és még mindig semmi értelme, végül kitörlöd az egészet, nos, felbecsülhetetlen. Pedig nekem elég rendesen be van táblázva, mit mikor írhatok, mert komoly adagot kell belefrissítenem a dolgokba. Ez azért van, ha elég tömény lenne a történet, ha csak a második részében adagolnám. Ha esetleg már a vége felé járunk a történetnek - ami még nem most lesz - majd felteszem, milyen komoly táblázataim, vázlataim és leírásaim vannak.)
      Én is megismernélek.:)
      Köszönöm, hogy írtál.

      Törlés