2014. február 2., vasárnap

14. Fejezet - Norman Osborn


<3Ilyenkor általában egy csomót beszélek, mert mindig dumálhatnékom van. Az a helyzet, hogy - már írtam, de nem tudom, hányan olvasták el -, hogy a jövő héten csak egy friss lesz, ha minden igaz, mert jövőhét utáni hétfőn lesz a születésnapom és úgy döntöttem, hogy ennek alkalmából dupla fejezettel jövök majd. Hogy miért? Mert munkamániás vagyok. De tényleg. Ha nem írok akkor éppen azt tervezgetem, mit fogok írni. Agyrém.
Remélem tetszeni fog ez a rész, mert őszintén szólva nem tudom, mit mondjak rá. (Nekem sohasem tetszenek az alkotásaim, ez van.)

Egy bizonyos valakinek üzenem, hogy LOMPOS.
Puszi! 


A csók három fázissal rombolta le a belső békémet.
Az első az édes sokk – az érzés, ami egyből levett a lábamról és a fellegekbe repített. Testem automatikusan az övéhez súrolódott, ahogyan levegőért kapkodva széttártam az ajkaimat és ő éhesen kapott a felsőhöz. Átfontam karjaimat a nyaka körül, megerősítésként, folytassa tovább, s erre úgy reagált, hogy lágyan – mégis birtoklóan – a csípőm szélébe markolt. Még sohasem tapasztaltam semmi hasonlót – csillagok felettem, égszakadás és földindulás körülöttem.
A második a felbátorodás – borzongás futott végig a hátamon, amint követve a gerincem vonalát lassan elérte, majd beletúrt vörös loknijaimba. Reakciómmal zöld utat engedtem neki, így már nem kellett puhatolóznia. Sokkal felszabadultabb lett. Nem félt megérinteni, most már nem csak ízlelgetett, hanem valóban csókolt. Azon gondolkodtam, vajon mennyi ideje vívódhatott ezen és miért nem tette meg jóval előtte… Tisztában voltam vele, mennyire nehezen nyílt meg előttem, s azt, hogy ezúttal megtette rettentően bátornak, hovatovább szexinek tartottam.
A harmadik a vágy – a szívem erős csapkodásokkal adta tudtomra, mennyire tetszik az összekapcsolódásunk. Lassan kortyolgattam az élvezet hullámait, belemarkolva a tarkóján lévő apró hajába. (Szerettem a hosszabb változatot is, de az új fazon, amit egy hónapja vágatott magának sokkal jobban bejött.) Ez tetszhetett neki, mert nagyot sóhajtott és még közelebb húzott magához. Teljesen nekipréselődtem, mindkettőnk idegrendszerét kínozva. Akármennyire is korainak tűnt és határozottan nem volt még itt az ideje, akartam őt. Minden porcikámat, dobbanásomat és kósza gondolatomat ő uralta – az egész világom csak Steve Rogers körül forgott. Lángtenger burkolt be minket, egymás karjaiban, szenvedélyesen összeforrva.
Hosszú – mégis másodperceknek tűnő – percekkel később lassan húzódott el, csak annyira, hogy kapjunk némi friss oxigént. Az orra még mindig súrolta az enyémet, nem is szándékozott még nagyobb távolságot kreálni közénk és ekkor végre rám nézett.
- Huh – susogta olyan halkan, mintha csak kifújta volna a levegőt.
Egy halovány mosoly kerekedett az arcomra.
- Aha – válaszoltam, pedig szükségtelennek tartottam. Lábujjhegyre álltam, és egy lágy puszit nyomtam a szájára. Ezek után sejtelmesen mosolyogva belesuttogtam az ajkaiba. – Köszönöm az estét, Mr. Rogers. Jó éjszakát.
Rákacsintottam, aztán a markomba fojtva a nevetésemet a dzsekimet megmarkoltam, majd célirányosan a lifthez tartottam. Megnyomtam a gombot, és mielőtt még becsukódtak mögöttem a liftajtók, még hozzátettem:
- Álmodj szépeket.
Az arcára kiülő döbbenet felülmúlhatatlanul megpecsételte az estémet – gyanítottam, revansot fog még venni.
Még akkor is csillagokat láttam, amikor fáradtan, de rózsaszín köddel a szemem előtt az ágyamba huppantam. Rögtön elnyomott az álom – végre volt egy jó napom.
***
Állásinterjú. Megint.
Már harmadszor fújtam be magam parfümmel, hogy még véletlenül se érezhessék meg rajtam, mennyire izgulok. A fejem zsongott, reméltem a fájdalomcsillapító időben hat majd, és pontosan ezért kihagytam a napi kávé adagomat. Nagyon ritkán akadtak ilyen lehetőségeim – ez egy nagyon fontos ajánlatnak bizonyult és őszintén szóval minden zsigerem azért imádkoztam, hogy megfeleljek Norman Osbornnak. A munka pénzt jelentett, a pénz pedig elűzte volna a gondjaimat – ha nem is végleg, legalább egy időre.
- Figyelj, csak mondd, hogy menni fog – nyöszörögtem a telefonban, Steve éppen csak felvette. Fogalma sem lehetett miről van szó. – Mondd, hogy nem fogom elcseszni.
- Micsodát? – Bizonyára felkelthettem, mert hangja rekedtesen mélyen szólt. Megborzongtam. – Chealsea, minden rendben?
- Persze, minden a legnagyobb rendben – nyugtattam meg gyorsan, s közben ő a vonal másik végén motoszkálni kezdett. – Elfelejtettem elmondani valamit tegnap. Izé, Ethan szervezett nekem egy állás interjút és ma kell mennem.
- Szóval Ethan szervezte. – Összekoccantak a fogai. Pillanatokig semmit sem mondott, aztán megtörte a csendet. – Értem.
Összeráncoltam a szemöldökömet.
- Most meg mi a baj?
- Semmi – mondta gyorsan. – Menni fog. Lehengerled majd a főnököd. Apropó, kihez is mész?
- Norman Osborn, az OSCORP vezérigazgatója – magyaráztam. – Félek, ugyanúgy járok, mint Sancheznél. Nem sült el túl jól, ráadásul Ethan azt mondta, nem valami könnyű eset a fickó.
- Hiszek benned – suttogta. – Itt lenne az ideje, hogy lassan te is elkezdj magadban hinni. Van mire büszke lenned.
Megmelegítette a szívemet, az idegességem olyan mértékben távozott, hogy akár ott helyben eljártam volna egy rituális örömtáncot – valószínűleg a belsőm is így gondolhatta, hiszen a pulzálás a hasam környékén felerősödött, helyettesítve a csomót, amivé alakult.
- Gondolod? – hebegtem.
- Tudom – erősített meg. – Addig foglak dicsérgetni, míg el nem hiszed magadról.
Elpirultam.
- Köszi… Steve. – Kisvártatva az órámra néztem. Körülbelül öt perccel ezelőtt rendeltem meg a taxit, szóval hamarosan ott kellett lennie. – Mit szólnál, ha vinnék fel neked reggelit az interjú után? Van valami dolgod ma?
- Minden dolgomat veled terveztem.
Beszívtam az alsó ajkamat – nem létezik, mennyire édes tudott lenni. Néha nem is tudtam elképzelni róla, ezzel együtt mennyire félénk is.
- Rendben. – Sietve megigazítottam a kontyomat. – Mit vigyek enni? Még mindig áfonyás palacsinta?
- Az jó lenne. – Ásított. – Egyébként teljesült.
- Micsoda?
- Szépet álmodtam – heherészte. A gyomromban lévő pillangók örömteli táncba kezdtek.
****
Semmi gáz, megcsinálod, győzködtem magam. Már szólították a nevemet és ignorálva a többi jelentkező gyilkos pillantását felálltam a helyemről. Gyorsan lezavarom az interjút, mormoltam magamban, aztán meglátjuk, sikerült-e. Ha lehúztam anya mellett húsz évet idegösszeroppanás nélkül – márpedig az barátok közt mondva is hatalmas teljesítmény –, az a néhány perc már tényleg semmiség. Megnézi az önéletrajzomat, elbeszélgetünk, és minden rendben lesz.
A férfi ott ült a dolgozó asztalnál, szemlátomást nagyon unatkozva. Elmélyedhetett a gondolataiban, mert fel sem nézett, amikor beléptem. Lassan megközelítettem a széket, és a papírjaimat odacsúsztattam neki. Szó nélkül vette át őket, s néhány eltelt kósza másodpercig rájuk meredt.
- Semmi végzettség? Diploma?
- Igazság szerint egyetem mellett dolgoznék – vallottam be. – De dolgoztam már pincérnőként. Tudom, semmi köze a munkakörömre, de strapabíró vagyok, és nem igazán felejtek.
- Értem – bólintott. – Hallottam már magáról.
- Tényleg? – Persze, hogy hallott.
- Igen. Különösképpen a szüleiről. – A papírok mögül szegezte rám ijesztő tekintetét. Igazság szerint a hideg is kirázott tőle, de szükségem volt arra a munkára. New Yorkban nem igazán érdemes válogatni. – Mondja, miért szeretne a személyi titkárom lenni? Azt hinné az ember, anyucinak és apucinak van elég pénze, hogy egy életre eltartsa magát.
- Nem szorulok a szüleim segítségére, önállósodom – vágtam rá összeszorított fogakkal. Mégis milyen jogon merte kétségbe vonni a szándékaimat? – Pontosan ezért szeretnék magamtól a lábamon állni, Mr. Osborn. Szükségem lenne erre a munkára és nem okoznék csalódást. Van egy álmom, amit megvalósítanék, és nem nyugszom, amíg valóra nem váll. Remélem, segíti a jövőmet.
- Kitörne az aranykalitkából? – Nem tudtam eldönteni, vajon gúnyolódik-e, vagy magának elmélkedik. Mindenestre reménykedtem benne, hogy a dolgok a helyes irányba terelődnek. – Milyen bájos. Teát, Miss Roth?
- Nem, köszönöm.
- Szóval maga Miranda Roth lánya? – Végigméricskélt. – Amikor értesültem róla a fiamtól, hogy munkát szeretne, bevallom, teljesen másra számítottam.
- Mégis mire?
- Az OSCORP egy olyan álom, amit lassan építettem fel – kezdte. – A szüleim híresek voltak a maguk nevében, nem látszottam az árnyékuktól. Megragadtam minden lehetőséget, hogy előrébb juthassak. Milyen furcsa, hogy én is olyan előítéletekkel fordultam Önhöz, mint anno mások hozzám. Valójában egy elkényeztetett hölgyet vártam, nem pedig egy vaslady-t.
Idegesítően kavargatni kezdte a csészéje aljára ragadt cukorréteget. Homlokán megjelent a nedvesség, testbeszédében és alapból a megjelenésében megbújt benne valami nyugtalanító.
- Rengeteg ember szeretett volna a helyembe lépni. Még ma is. De sohasem engedtem, hogy bárki is letaszítson a trónról, és ez az, ami megfogott magában. – A kanalával rám mutatott. – Ugyanazt látom Önben is, mint amilyen harminc évvel ezelőtt én is voltam. Céltudatosság. Legyőzhetetlenség. Tűz.
Miről hadovált nekem? Tűz? Vaslady?
- Kap tőlem egy lehetőséget, csak éljen vele – visszaadta a papírjaimat. – Megadom a kulcsokat, maga nyissa ki a zárat.
- Tehát felvett?
- Adja le az adatait a portán, még a mai nap folyamán értesítést kap a munkarendjéről. – Belekortyolt a gőzölgő italába. – További szép napot, Miss Roth.
- Köszönöm, Mr. Osborn. – Nem találtam a szavakat. Minden betű összekutyulódott. – Önnek is.
- Ígéretesnek tűnik, Chealsea – köszörülte meg a torkát, mielőtt a kilincsért nyúltam. – Az ajánlom, tényleg ne okozzon csalódást.
- Nem fogok – ígértem. – Nem fogok.
***
Alig kattant a lift ajtó, már le is raktam az asztalra a palacsintákat és a nyakába ugrottam. Először nem érhette miről van szó, mert egy árva hangot sem adtam ki, aztán a nevetésemet hallva átfonta karjait körülöttem és kissé megemelt.
- Sikerült – kacagtam önfeledten. Élveztem, ahogy lassú körökben pörgetett. – Steve, sikerült!
- Tudtam, hogy menni fog – biztosított, megszorítva kissé. Belélegeztem a finom illatát, teljesen elkábultam tőle. – Tudtam.
- Köszönöm – húztam el kissé, s tenyereim ölelésébe zártam az arcát. A levegő egyszerre fagyott meg és perzselődött fel közöttünk, ahogy mindig. Elektromos áram futott végig a gerincem vonalán, tekintetünk összekapcsolódott. Hihetetlenül kék íriszei vidáman csillantak fel.  – Sikerült.
Aztán megcsókoltam. Újra. Ismételten rá kellett jönnöm, mennyire tetszik ez nekem. Akár örökké az ajkaira tapadtam volna, ám ezúttal sokkal rövidebben érintkeztünk. Csupán pár perc messzemenően nem volt elég nekem.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el előbb – lihegtem. – Tényleg teljesen elfelejtettem. Nem akarom, hogy azt hidd, bármiből is kihagylak, Steve.
- Shh – csitított, puszit nyomva a homlokomra. – Semmi gond, megértem.
- Biztos? Figyelj, most már minden rendben van közöttünk, nem szeretném, ha…
- Chealsea – szólt rám lágyan. – Semmi baj. Elég szépen bocsánatot kértél.
Megütöttem a vállát. Játékosan feljajdult.
- Mikor kezdesz el dolgozni? – simított végig a hajamon.
- Elméletileg holnap, ma hívnak fel a munkával kapcsolatban. – Megérintettem borostás állát. Egy kicsit szúrt. Rosszallóan néztem rá, mire elvigyorodott. – Egyébként ez a Norman egy kicsit fura.
- Hogy érted, hogy fura?
Megvontam a vállamat.
- Nem tudom, ráz tőle a hideg. – Vettem egy mély lélegzetet. – De semmi probléma, igazság szerint láttam már nála rosszabbat is.
- Biztos?
- Persze, ne aggódj már! – Megpusziltam az arcát. – Mi lenne, ha ennénk? Még meleg. Amikor odaértem, akkor sütötték.
- Oké.
Elhelyezkedtünk a kanapén, s az egyik tányért – amit már gondosan odakészített – a kezembe adta. Helyette is én szedtem, mert tudtam, mennyire szerencsétlen tud lenni. (Egyszer együtt ebédeltünk, s körülbelül a spagetti három negyede az ingjén landolt.) Szerencsére éppen időben fejeztük be a reggelizést, mert akkor kinyíltak a liftajtók és belépett rajta egy számomra ismeretlen nő.
- Steve, baj van Dakotában – szólt kanadai akcentussal. – Szükség van rád. Stark és Barton is megy.
Steve rám nézett, valószínűleg a kiakadásomat várva. Egy gombóc keletkezett a torkomban – nem akartam, hogy elmenjen, még akkor is, ha tudtam, muszáj. Az arcom elárulhatott, mert az ő kifejezése is megváltozott.
- Menj csak – préseltem ki magamból. – Majd találkozunk, ha hazajöttél.
Nem akartam én lenni a hátráltató tényező – ha szükség volt rá, hát mennie kellett.
- De…
- Menj – szakítottam félbe. – Ne várakoztasd őket!
A nő furcsán nézett rám. Copfba kényszerített hosszú fekete haja és gyönyörű szép kék szeme megrengetett. Vajon minden nő így néz ki, aki Stevevel dolgozik?
- Öt perc és indulnak, a tetőn várnak rád – szólt hirtelen. – Siess.
- Rendben – válaszolta kelletlenül Steve, de szemei nem hagytak el engem.
- Öltözz át, felkísérlek – mosolyogtam rá erőltetetten. Legnagyobb meglepetésemre ellenkezés helyett úgy tett, ahogy mondtam. Eltelt egy kis idő, mire visszatért, immáron a ruhában. Elállt a lélegzetem. – Szia, Kapitány.
Megérintette a részt az állam alatt, a bőrkesztyű csiklandozott.
- Menjünk fel – kezdeményezte.
- Oké.
Fent nagyon fújt a szél, rögtön dideregni kezdtem. Szerencse, hogy kontyban volt a hajam, mert már rég összekuszálta volna a helikopterből – ami egyébként a legnagyobb gépnek bizonyult, amit valaha láttam és egy hatalmas „S” betű jelezte, Tony Stark tulajdona – jövő hihetetlen erő. A bejárat még leengedve várta Amerika Kapitány csatlakozását. Felnéztem Stevere.
- Vigyázz magadra.
Tony kidugta a fejét, és intett egyet.
- Gyere már, Szöszi, később ráérsz enyelegni!
Megforgattam a szemem, és mielőtt még Steve elindulhatott volna, megragadtam az arcát és odahúztam egy hosszú csókra. Nyelvemet lassan végighúztam az ajtó ajkán, s ő belesóhajtott a csókba. (Tony hangosan fütyült, még a gépet is túlharsogta.) Mielőtt még belemelegedhettünk volna, gyorsan elléptem tőle.
- Menj, mentsd meg Dakotát és gyere vissza hozzám, te hős.

Szalutált, kacsintott, aztán a hatalmas acélajtó becsukódott mögötte és elindultak, lassan eltűnve a felhőrétegben.

25 megjegyzés:

  1. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
    Basszus. De élveztem a részt. :D Most fülig ér a szám :D Megérte várni, és nem aludni menni :D Nagyon jó volt a romantikus rész is és az állásinterjút is nagyon jól megcsináltad. Ááááhhh az egész rész nagyon tetszett. Most bepillanthattunk milyen az amikor a csaj kikíséri a lovagját, hogy az munkába álljon. Köszi, köszi, köszi.
    Sajnálom, hogy jövőhéten csak egy fejezet lesz, így biztos vagyok benne, hogy átolvasom a többi részt egy párszor. Köszi a fejezetet. S 1000 hála érte.
    üdv:crucio

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.:D Egy kicsit korán van még aludni menni, nem?:P
      Amilyen fura, nekem is vigyorra áll a szám. xD
      Én köszönöm neked!
      Egyébként nem akartam beleírni ezt az elköszönős jelenetet, de rájöttem, hogy ez nagyon aranyos.
      A következő fejezetben jön egy konfliktus. (Szerintem nyilvánvaló, hogy ki kivel. A fejezetben van utalás rá.)
      ♥ puszi!

      Törlés
    2. Hát az előkészületek miatt írtam az alvást (mert onnantól számítva min. 1,5 óra) De holnap meló és 4-kor kelés :S
      Nagyon jól tetted, hogy benne hagytad az elköszönős részt :D
      Konfliktus: Hát igen, túl könnyű lenne az élet, ha minden simán zajlana. De valahogy csak kell bonyolítani a történetet :D
      Nagyon örülök, hogy ezen a héten ennyi friss volt. Bárcsak lenne annyi időd, hogy minden nap hoznál egy új részt :D Az év 365 napján :D
      Jó éjszakát :D Ja és kellemes hetet (holnapi hét) :D
      üdv: crucio

      Törlés
    3. Én is örülök, hogy hozhattam nektek ennyi részt, mert megérdemelitek! Egyrészt azonban nem örülök, hogy ennyit hoztam, mert annál hamarabb lesz vége a történetnek.;_; Oké, ez a fenyegetés még tényleg nem áll fenn, mert nagyon sok rész lesz, tekintve, hogy nagyon sok mindent terveztem.
      A konfliktust nem akarom elárulni... de szerintem te is tudod.;)
      Jó munkát! Szép álmokat!

      Törlés
    4. Hmm :( Tudom, hogy nincs és nem lesz most új rész. De mégse bírom ki, hogy ne nézzem meg újra és újra az oldalon. Tisztára, mint ha rászoktam volna a drogra. először csak kóstolgatta az ember (heti egy) aztán egy kilót adtak neki, amit kapzsi módon befalt és most jön a koplalás. Uhh :( Gáz :D De remélem, jól haladsz a történettel, mert ha megkapjuk az adagunkat akkor tuti hogy 5 másodperc alatt befaljuk :D
      S ez még csak a második nap *koplalással* *sóhajt*sóhajt* és mélyet sóhajt. Várom :D Nagyon várom már!
      Ui: nem drogozom, de szeretem a jégkrémet, úgyh. a hasonlatot onnan vettem :D
      üdv:crucio

      Törlés
  2. ♥♥♥júúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúj ♥♥♥ Annyira édesen cukik, hogy belehalok!
    Ez a csókolózósdi nagyon tetszett, tisztára begerjedtem :D Aztán Chealsea otthagyta, A Szívtelen Dög! Azt a rafinált, minden hájjal megkent aljasságot...!! XD

    Tony, ahogy le-szöszizi! Komolyan, nekünk egy rugóra jár az agyunk; nálam ezek a megszólítások rendszeresek... XD Hiába, a Stark-vér mit sem kopik... ♥
    Aztán meg lefütyüli őket...! Hát, gratulálok, nagyon szépen eltaláltad a milliárdos playboy-unkat! (Y) ;)

    Csupa romi, egyszerűen imádom! ♥ Teljesen beléjük szerelmesedtem! ♥ Annyira összemelegedtek, mint két RADIÁTOR! ♥ És Chealsea-nek az a beszólása az egyenruhára "Hello, Cap!", hát azt imádtam! ♥

    Köszi a frisst Miss Avada [Kékeres], te vagy az ♥IKON♥!! Fantasztikus vagy! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kékeres. :DDDD A felduzzadt kékeres.Majdnem kiköptem a teámat. Ezt nem hiszem el, hogy képes vagy ilyeneket ideírni, te beteg megszelídíthetetlen állat! Annyira imádlak! ♥
      Nem csak te gerjedtél be, hanem Steve is. Egy kicsit örült is annak, hogy Chealsea elment, mert nem vette észre, hogy Steve éppen küszködik. :D
      Lefütyülte őket, és közben egész úton azt kérdezgette Stevetől, hogy "Na megvolt? Na megvolt? Milyen?"
      Tényleg leszöszizte nálad is? Hahahahhahahah. Nem hiszem el! xD

      Én is beléjük szerelmesedtem, és bajban leszek, ha vége a történetnek. Szerencsére ez még nem fenyeget. Legalább egy évig szerintem még menni fog. (Bár nem biztos.:()
      Igeeen, Hello Cap!♥♥
      Ikon? Ez nálad mit jelent?:P
      Te vagy a fantasztikus!

      Törlés
    2. :D Tán titkolod az óriásira (na mekkorára is pontosan..?) duzzadt vágyaidat előlünk??? :D Felesleges.... :3 ♥

      Igen, ez annyira egyértelmű volt hogy.... szépen megfogalmazva Steve küszködik, mint hogy kék az ég. (Te jó isten, van fogalmad róla, hogy MIT AKARTAM IDE ELŐSZÖR LEÍRNI??? MIT TETTÉL VELEM?! :D :D :D )
      Tony már csak ilyen. Stve-nek meg ilyenkor vörös a füle és inkább elfordul valami más tennivaló után nézve, ha nem lehet a zsenit lekoptatni a témáról :D

      Ikon: példakép, egy szimbólum, ami nagyon fontos és több van benne/mögötte, mint ami látszik.
      Pl. Tony is egy ikon, csak qva (bocsi...) messze van, hogy igazán fanolni lehessen. Azt mondom Tony Stark, és az emberek 85%-a érti, miről beszélek (tudja róla, hogy zseni, milliárdos, playboy és emberbarát feltaláló), ebből 84,5% fanolja szerény személyét. Mert ő egy ikon ♥

      Törlés
    3. Óriásira duzzadt vágyak? Ejnye-enyje, hát miket képzelsz te rólam? ♥ Most mondanék valamit, de nem fogok, mert nem...:P

      És miután ott hagyta, körülbelül az járhatott a fejében, hogy "Mi? Mi? Mi?! Ja... Aha... Aha... Aha... Mi?" És nem igazán aludt az éjszaka, mert ugye képzelgett és nem tudott hasra feküdni. (Később majd Chealsea is észreveszi, hogy csak hason szeret aludni. Vagy más pozícióban, de ezt majd idővel...;))
      Szóval szerinted én ikon vagyok? *pause*

      Törlés
  3. Neeeeeeeeee........ TE MEGFERTŐZTÉL!!! Tudod, hogy most mi jutott az eszembe? Nem? Akkor inkább megmutatom:
    http://nyultam.com/wp-content/uploads/2012/11/ez-tortenik-superman-alacsonyan-repul.jpg
    XD

    Te bűnös gondolatokat ébresztesz bennem! :D Én meg már azt hittem, volt valami láw-os álma, meg ilyenek (pedig először a te verziód járt a fejemben), aztán most kiderül, hogy na, hello! XD

    Igen, az vagy. Egy ikon, akit tizennégy szemmel fogok követni (mármint virtuálisan, még mielőtt paranoiád alakulna ki.. :D ) és hajjaj, sosem szabadulsz tőlem! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy teljesen érhető reakció, ember!:P:P:P:P
      Szegénykém, már két hónapja fanboykodik Chealsea mellett, erre most így csókolóznak és ő... Damn!:P

      Egyszerre van kedvem örömömben sírni és a röhögéstől.:D ♥♥♥ Ez egy súlyos rendszerhiba.
      *lö az ikon nem reagál*
      ♥♥ Én vagyok a legnagyobb fanod.

      Törlés
    2. :D Ő túl nagy úr, hogy csak úgy visszarántsa a hölgyet még egy körre... (vagy többre.. :D)

      ♥ Akkor fanoljuk egymást ♥
      Peace♥Love♥Harmony♥and shower with Steve♥

      Törlés
    3. Chealsea mondani akarta, hogy "Az első randin nem csókolózom". De aztán hirtelen meggondolta magát.><

      ♥Piece♥ ♥Love♥ ♥Kékeres♥ ♥Duzzadt♥

      Törlés
    4. Hát, a helyzetet ismérve még a gondolat kezdeményeződését is elvetettem volna.... :D De hát ez én vagyok XD

      Jaj, te kis rosszaság, ejnye! :D

      Törlés
    5. Hagyjad már, beszélni sem tudott!
      Ejnye, te kis puncipöcöktető! :3

      Törlés
    6. Te Kékeres-Méteres Avada! Várom azt az mp3 fájlt! ;)

      Törlés
  4. Már tegnap este láttam hogy van friss,de úgy gondoltam inkább kipihent tiszta aggyal látok hozzá mint álmosan:) Meglepő hogy Chealsea ekkora önuralommal rendelkezik:) Valahogy arra számítottam Steve higgad le hamarabb hiszen régimódi nevelést kapott,de a Lugiával való beszélgetésedből úgy tűnik hogy semmi kifogása nem lett volna a folytatás ellen:D Az állásinterjú elég érdekes volt. Azt hiszem Norman rám is a frászt hozná akkor is ha nem tudnám mi a khem hobbija:) Viszont nagyon érdekes a véleménye Chealsearől. Ha sikerült ilyen magasra jutnia az üzleti életben,nyilván jó emberismerő szóval lehet abban valami amit mondott,és állítólag a pszichopata a legjobb profilozó szóval elgondolkoztató hogy nagy lehetőségeket lát Chealseaben Tényleg jól tetted hogy bent hagytad a búcsúzást. Inkább az volt meglepő hogy Pepper nem volt ott vele hogy ő is elbúcsúztassa a saját lovagját:) .Ajaj Tonyt ismerve az egész odaúton a küldetés végrehajtása közben,és a visszaúton is arról fogja faggatni szegény Stevet hogy akkor most pontosan hogy is állnak a dolgok:D Talán Clint lesz annyira jó fej hogy legalább megpróbálja valahogy elterelni Tony figyelmét:) Kíváncsian várom a folytatást:) Viktor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Előbb-utóbb Steve is leállt volna, ha nem uralkodik el a gatyájában a káosz, hogy nőiesen fogalmazzak. Nagyon aranyos, igazából saját magát is meglepte, hogy megmerte csókolni, mert a randi kezdetig nem merte megfogni a kezét sem. (Mármint, eddig persze adott neki homlokra puszit, meg ilyesmi, de ezt ők inkább olyan baráti gesztusnak titulálták, s most nyíltan közeledett felé.) :D:D
      Norman ért a dolgához, viszont az teljesen világos, hogy nem százas. Nem mondok erről semmit, de megvan az oka, Norman miért találja érdekesnek Chealsea-t. (Az én történetemben mindennek van oka, sohasem írok le csak úgy valamit.)
      Tony tényleg ezt csinálta az elképzelésem szerint. Igazából Clint nem nagyon vesz részt a beszélgetésben, a következő részből kiderül, miért. Terveztem Bobbi/Chealsea és Ethan/Chealsea jeleneteket (nem tudom, mennyi Steve lesz benne), mert ezek most fontosak lesznek, és a Barbarás résznél szó lesz Sólyomszemről.
      Köszi, hogy írtál.:D ♥

      Törlés
    2. Mégis ki légyen ez a Bobbi?:) Már eléggé kimerem magam Marvel karakterek között de ő nem ugrik be,vagy ő saját teremtmény?:) Hm ha jól sejtem Norman elég jól ismerheti Miranda Rothot:) Viktor

      Törlés
    3. Viktor, hello :)
      A titokról ezennel lerántom a leplet :D
      A Bobbi valójában Barbara Morse beceneve, az orvosé, aki ügynök is és kezelte Chealsea-t, ill. kezeli Steve-et. Remélem tudtam segíteni :)

      Törlés
    4. Kékeres. <3
      Igen, bocsi, biztos félreérthető volt. Nem igazán emlegettem Barbarát Bobbiként. Nekem ez már berögzült.D:

      Törlés
    5. oké kösz a felvilágosítást:)

      Törlés
  5. Avada [Méteres], neked bármit szívesen ;)
    Pusz!

    U.i.: hol az mp3 fájlom? :D

    VálaszTörlés