2014. január 22., szerda

10. Fejezet. - A titok.


Captain America ❤️💙
Megjöttem. Újabb rész, és egy csattanó! :D

Puszi!

Fogalmam sincs, melyik lepett meg jobban – a Steve arcán átvonagló milliónyi érzelem áradata, vagy az Ethan mogyoróbarna szemeiben csillogó meglepettséggel kombinált rajongó fény. Olyan érzést keltettek bennem, mintha teljesen lemaradtam volna – az egyébként el sem kezdődő – beszélgetésről. Megkövültem helyeztem egyik lábamról a másikra a testsúlyomat, keresve az egyébként felesleges szavakat. Még magamnak sem mertem tudomásul venni a gyomromban ficánkoló pillangóáradatom, sem pedig azt, mennyire félreérthetőnek tűnt a szituáció. Eléggé megviselt külsőmet nézve, hozzáadva a számára – és valójában számomra is – teljesen idegen férfit minden bizonnyal érdekes végeredményre juthatott.
- Te mit keresel itt? – Kiszaladt a számon, már nem bírtam megállapítani. Inkább vádolásnak tűnt, mintsem kérdésnek, ám ezt egy cseppet sem bántam. Azok után, amin keresztül mentem az elmúlt két hónapban megengedhettem magam, hogy legalább egy alkalommal azt csináljak, amihez kedvem tartja.
Vett egy mély levegőt, mielőtt belekezdhetett volna. Kék íriszei belemélyedtek az enyémbe, esdeklően és lágyan, megrengetve alattam a földet. Bármi is lepett el valahányszor ráfüggesztettem pillantásomat, határozottan nem a javamra szolgált.
- Beszélni szeretnék veled.
- Én… Megyek – szólt Ethan gyorsan, megérintve a karomat. Megérezhette a közöttünk lévő feszültséges, ezért bátorítóan megszorította azt. – Később felhívlak, rendben? Megbeszélhetnénk az a vacsorát ma estére, megmutatnám azt az éttermet, amiről meséltem hazafelé.
- Oké – leheltem alig halhatóan, villantva felé egy elfuserált mosolyt. Mindketten tudtuk, hogy ez egy legkevésbé sem volt őszinte gesztus, szemlélve a körülményeket. – És… még… gondolkodom. Az ajánlatodon.
- Felesleges elhamarkodnod akármit is, leszedem azt a hirdetést. Ha esetleg nemet mondasz, még mindig felrakhatom újra. – Miért viselkedett velem ennyire kedvesen? Sok olyan embert ismertem, aki csak azért adta a szépen, hogy aztán megpróbálhasson engem vagy ismerőseimet az ágyába csalni, ám Ethan Mackenzie őszintén kedves, jóindulatú beállítottságú srácnak bizonyult. Elismerte, tetszem neki, mégsem nyomult olyan eszeveszettül rám és ez imponált. Ennek ellenére sem hanyagolhattam el a bennem hurrikánként végighasító vágyakozást, s a jól hallható szívdobbanásaimat. Benedvesedett a tenyerem, ahogy a pulcsim zsebének belsejét piszkáltam.  – Vigyázz magadra, Cheals.
- Te is. – Sután integettem neki, titkon remélve, meggondolja magát. Szembenézni a számomra jelentős fejfájásokat okozó emberekkel nélküle idegessé tett, minden magabiztosságom a távozásával elszállt.
Egészen addig néztem utána, míg el nem tűnt a sarkon. Csak lassan, megfontoltan fordítottam vissza fejemet, ajkamat erősen beharapva. Igyekeztem elővarázsolni a sokkal keményebb, büszkébb oldalamat.
- Nem hiszem, hogy van bármiről is beszélni valónk – suttogtam rekedtesen, előhalászva a kulcsomat a farmerzsebemből. Beleillesztettem a zárba, és határozottan elfordítva azt arra készültem, hogy színpadiasan otthagyjam őt, ám ekkor nem várt módon megfogja a kezemet és az övéibe zárta azt.
- Szerintem van. – Megköszörülte a torkát. – Tudom, hogy van.
- Nézd, ez nevetséges. – Nem tudtam, fel-e tűnt neki, hogy gondtalanul beszélek. Magam sem értettem, miért sikerült ilyen gyorsan áthidalnom a problémáimat, még a doktornő elmondásai alapján sem. – Szerintem tekintsük ezt lezártnak.
- Nem akarok semmit „lezártnak” tekinteni, csak hallgass meg, kérlek. – Megsimogatta a kézfejemet, holott megpróbáltam azt kirántani onnan. – Chealsea…
- Csak nem unatkozik a barátnőd? – Nem érdekelt, hogy engedtem lehullani az álcám darabkáit még mielőtt teljesen felépítettem azt. Megalázott engem, jobban, mint eddig bárki. Megsebzett.
Követett engem, ahogy beléptem a lakásba és ledobtam a cipőmet. Összefontam karjaimat a mellkasom előtt, és felemeltem az egyik szemöldökömet.
- Jöttél velem szórakozni, nem igaz? Abban pompás vagy!
- Nem erről van szó!
- Akkor miről van szó, Steve? Felvilágosíthatnál, mert képzeld, nem értem. – Hirtelen ötlettől vezérelve megütöttem a karját. A vérem dühöngve forrt az ereimben. –  Én csak azt tudom, hogy megbeszéltünk valamit, azután egy hétig nem voltál hajlandó visszahívni. Aztán amikor azt hittem, végre reagáltál, kiderült, hogy a te kis drágád akart szórakozni velem!
- Sharon és én nem vagyunk együtt.
- Órákig vártam rád, érted? – Ügyet sem vetettem a mondandójára. –  Órákig! Ezek után azt hiszem, semmi keresni valód sem itt, sem a közelemben. Menj el, légy szíves.
- Fontos vagy nekem! Nem Sharon, hanem te.– Túlkiabálta a feltüzelt hadarásomat, s emiatt tettem egy lépést hátra. Ő azonban megunta az eltaszítását és felém araszolt. Ki akartam kerülni, de aztán a hátam nekipréselődött a hideg falnak: reflexszerűen reagáltam, ennek következtében érintkezett a mellkasunk. Még sohasem csinált ilyet. – Azt hiszed, én így akartam? Tényleg? Azok után, amit végigcsináltunk ketten?
- Mégis mit kellene… gondoljak? – Elgyengültem. – Nem magyaráztál meg semmit, csak ködösítesz. Beállítasz Sharonnal a volt munkahelyemre, végignézed, ahogy kirúg és te állsz ott, ahelyett, hogy megvédenél. Aztán hagyod, hogy egy hétig aggódjak miattad – mert piszkosul aggódtam. Nem reagálsz, nem veszed fel a telefont és úgy féltem, történt veled valami…
Óvatosan felemelte a kezét és megérintette az arcomat. Végigfutatta az ujjait a bőrömön, ami felperzselődött. Hirtelenjében alig kaptam levegőt.
- Anya úgy beszélt velem, mint egy kóbor kutyával – susogtam, aligha nyomva el a szívem eszeveszett vágtáját. – É-És… Lydia…
- Hallottam. – Elsöpört egy kósza tincset a hajamból. – Nézd, én…
- Ne csináld ezt velem, kérlek. – Megfogtam a kezét, és kicsusszantam a helyről. A józan eszem visszatért s eszem ágában sem volt újra közel engedni őt magamhoz. Túlságosan is megbántott, hogy kész legyek újra megnyílni előtte. – Csak ne tedd ezt, mert most már nem veszem be.
- Chealsea...
- Ne – krákogtam megsemmisülten. – Nincs szükségem a kábításra, épp elég nehéz volt a tegnap éjszakám.
- Egyáltalán hogy jutott eszedbe ilyen butaságot csinálni? – A homlokán keletkező ráncok elsimultak. – Van fogalmad róla, milyen veszélyes ez?
- Nem az apám vagy, hogy magyarázkodnom keljen neked, Steve. – Ekkor azonban a mellkasához kapott, s egy pillanatra eltorzult az arca. A pánik azonnal ellepett, minden hátráltató tényezőre fittyet hányva. – Mi a baj?
- S-Semmi.
- Akkor nézz rám. – Odasétáltam hozzá, és mielőtt tiltakozhatott volna, szétgomboltam az első gombot. – Mi történt veled? Mondd az igazat!
- Ne – tiltakozott, s meg akart állítani, ám állhatatosságomnak köszönhetően mégis szétnyitottam a ruhadarabot. Szemeim hatalmasra nyitódtak a döbbenettől, a látványtól földbe gyökereztek a lábaim.
- Ú-Úristen – hebegtem. Remegve érintettem meg a hatalmas vágásnyomot a szíve alatt. Gondosan bevarrták és leápolták, a körülötte lévő vörös nyomok és az azokat övező lila véraláfutások mégsem kecsegtettek semmi jóval. Halálra ijedtem, ezerféle kép villant le a szemem előtt, különféle variációk, hogyan szerezhette őket. – Mi történt, Steve?
- É-Én…
Habozott, biztosan azon merengve, elmondhatja-e nekem. Tétovázott, egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát. A tapintásom alatt lüktetett a bőre, elképzelni sem tudtam ennek fájdalmát.
Mi történhetett vele? Ki támadta meg? Miért? Ez volt az ok, amiért nem reagált az elmúlt néhány napban?
- Ez így nem mehet tovább – törtem meg végre a beálló csendet. – Beszélned kell hozzám, Steve. Barátok vagyunk.
- Nem lehet.
- Miért nem? – akartam tudni alig hallhatóan. Újra belefogtam. – Miért nem?
- Ez… - A hangja elcsuklott, harcolt saját magával. – Ez túl veszélyes neked.
- Mibe keveredtél, Steve? – Erőltettem, mert szükségesnek tartottam a válaszát. Ideje volt letisztázni közöttünk a dolgokat, mert szétvetett a felgyülemlő idegesség és aggodalom. Amennyire mérges voltam rá, olyannyira félelemmel töltött el annak a gondolata, hogy bajba sodorta magát. – Most már el kell mondanod.
Steve a padlóra szegezte a tekintetét, tüntetően nem nézett rám. Az állát lassan emeltem fel, és bátorító mosolyt produkáltam, bár ez nem aratott túlzott sikert. Továbbra sem olvastam ki semmit sem a szeméből, holott akadtak olyan alkalmak, amikor még nyitott könyvként állt előttem.
- Számíthatsz rám.
- Ezzel nem.
Sóhajtottam.
- Ha meg sem próbálod, tényleg nem fog összejönni. – Egy kissé oldalra döntöttem a fejemet, semmi másra nem vágytam jobban, mint egy kiadós fürdésre és egy fogmosásra. Valószínűleg még mindig bűzlöttem az alkoholtól. – Nem is voltam sohasem a barátod, nem igaz?
- Mégis miről beszélsz?
- A barátok megbíznak egymásban, Steve. – Összepréseltem az ajkaimat, úgy meredtem rá. Láthatóan nem győztem meg, nem is a manipuláció volt az indok a mondanivalóm mögött. – Eddig csak én beszéltem, mindig én, én, én… Te sohasem nyíltál meg előttem.
- Nekem ez nehéz – ismerte el. – De te vagy az egyetlen, akit… nem… nem akarok elveszíteni.
Még sohasem mondott nekem ilyeneket azelőtt, ezért is kapott el teljesen a sokk. A szemeim kápráztak, az agyam feladta a szolgálatot és engedtem, hogy szemeim levándoroljanak az ajkaira. Csak a furcsa levegővételének köszönhettem a kizökkentésemet, mert közel álltam a teljes zárlat beálltához. Azonban szerencsére valami megnyomhatta bennem a „reset” gombot.
- Akkor mondd el végre, mi történik veled.
- Chealsea, pontosan ezért nem szeretném elmondani.
- Félsz, hogy meghátrálok, ugye? – Beletúrtam a hajamba. Azt sem tudtam, a fejem a nyakamon van-e, olyan sebességgel röpködtek a fejemben a furcsábbnál furcsább képzelgések. – Akkor tényleg nem ismersz engem.
 - Nem erről van szó. – Fáradtság lepte el az arcát, majd lehunyta lélektükreit, s egy hatalmas szusszanással újra kinyitotta azokat. – Már az első találkozásunknál is meglepődtem, miért nem tudsz róla.
- Miről?
- Ezt próbálom elmondani – válaszolta. – Meglepődtem, mert… rengeteget szólnak a híradások erről. Láttál is, mégsem ismertél fel.
Az ablakomhoz araszolt, elmélázva bámult le a tömegre, ami New York utcáit jellemezte. Úgy látszott mintha nem akaródzna fojtatni, ezért meg kellett szólalnom.
- Miről beszélsz?
- Arról, hogy ezért figyeltem fel rád. – Halványan elmosolyodott, ennek ellenére ez keserű ábrázatot kölcsönzött neki. Végigsimította a függönyömet. – Kedves voltál, közvetlen és tényleg csak egy átlagos férfinak néztél. De én nem vagyok az. Néha azt kívánom, bárcsak az lehetnék.
- Micsoda?

- Nagyon régen születtem, és sok mindenen mentem keresztül. Ezért nem védhettelek meg Sharon előtt, s nem adtam életjelet az elmúlt egy hétbe. Hogy titokban tartsam ezt, titkolóznom kellett. Hazudtam neked, és őszintén sajnálom. Meg akartalak védeni, és még mindig szeretném. Az olyanok, akik rosszat akarnak, nem tudhatják meg, hogy te vagy a gyenge pontom.  - A napfény átsütött a felhőtakarón, megvilágítva az arcát. – Én vagyok Amerika Kapitány. 

25 megjegyzés:

  1. Júúúúúúúúúúúúújjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjsbcbxcdnkjncx vmx y ,mdcknjnnnvny í íncsncv jjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj

    *sikongatva szaladgál körbe körbe a lakásban*
    <3 <3 <3 <3

    nem bírom, nem nem nem kapok levegőt és egy önző dög vagyok, de remélem sikerül hamar hoznod a folytatást, mert ez akkora AWESOME!!! Még mindig nem kapok levegőt... huh.... ezt holnap el kell olvassam megint.... Jaj, Steve olyan kis elesett volt, mint egy kiskutya, amibe belerúgtak, fáj neki, de bújna is...

    És Chealsea annyira királyul kezelte a helyzetet... Nem adta fel és ahhwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww!!!
    Végre kiderült az igazság!!! Hát ez annyira LOL, hogy menten belehalok! Wááááá, most hogy fejezzem be a haldokló fejezetet, és egyáltalán, HOGY ALUDJAK EZEK UTÁN???
    <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahahhahahahahhahahhahahha. *ördögi kacaj*
      Imádom, ha kiakadsz. Bár, ha ettől is már a plafonon van, örömmel várom arra a reakciódat, amit terveztem.:P:P:P

      Törlés
  2. Wow Egy pillanatig azt hittem Ethan elszólja magát:) Nekem legalábbis egyértelműnek tűnt hogy Ethan tudja és nyilván azt hiszi hogy Chealsea is tudja, szúval nem lett volna meglepő ha elszólja magát:) Az a sebhely elég durva. Ha jó a memóriám Steve gyorsabban gyógyul mint az átlag ember szóval az ellenfele sem lehetett átlagos ha így megsebesítette. A végére pedig a nagy vallomás. Kíváncsian várom mihez kezd ezzel az infóval Chealsea,vagy hogy elsőre elhiszi e egyáltalán Bár azt hiszem Stevenek nem lenne nehéz bizonyítani hogy igazat mond:) Kíváncsian várom a folytatást:) Viktor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ethan tudja, örülök, hogy ezt észrevetted (és mások is).
      Az igazság az, hogy elmeséli majd Chealseanek, hogyan tudta meg. Az egyik középiskolai esszéje a hősökről szólt, és külön kiemelte Amerika Kapitányt, hiszen őt tekintették az elsőnek.
      Sokkal nagyobb volt az a seb. Az egész mellkasa megsebesült.
      Köszi!

      Törlés
    2. Hm akkor ez alapján Ethan és Steve még nagyon jó barátok lehetnek ha rendeződnek a dolgok:) Azt hiszem ő sokkal normálisabb rajongó mint Sharon.

      Törlés
    3. Ethannek semmi baja Stevevel, igazából, annál inkább a mi kis katonánk nem szimpatizál vele. (Érhető, ha a lányra/fiúra, aki tetszik neked más hajt, nem lesz a szíved csücske.)

      Törlés
    4. Azt értem Ethannak semmi baja Stevevel:) Úgy értettem ha Steve féltékenysége elmúlik akkor ő és Ethan jól kijönnek majd egymással:)

      Törlés
    5. Csak feltűnt hogy úgy tűnk hogy Stevenek jelenleg nincs olyan igazán közeli barátja mint annnó Bucy.és azt hiszem Ethan tökéletes barát lenne:)

      Törlés
    6. Hát, izé... Ethan lehet, hogy nem rohanja le Chealsea-t, de nagyon tetszik neki. Szerinted ez így működne?

      Törlés
    7. Howardot is megkedvelte,pedig hajtott Peggyre rendesen:)

      Törlés
    8. Nem spoilerezhetek, ez a probléma. Különben elárulnám, hogy miért nem.:\

      Törlés
  3. Nyááá de jó, vééégre! :) nem is hiszem el h elmondta neki, cool!
    Kíváncsi vagyok Chealsea reakciójára, ki fog akadni? Biztosan, de mostmár egyre több időt fognak együtt tölteni...ugye?? rájuk fér már, h bevallják maguknak (egymásnak?) az igazat. :) az különösen tetszett, h Cheals nem könnyítette meg Steve dolgát, nameg, h kicsikarta azt a vallomást. És Ethan vágja! :) Steve ezek szerint pipa lesz rá, bár nem is tudom mit gondolhat, ahogy Cheals beállított...hmm.. Jöjjenek már össze! :D :) Szóval fuu, izgalmas rész lett, várom a folytatást! :)
    Más, remélem sikerül(t) túljutnod az önértékelési problémáidon, ha máshogy nem hát azzal megpróbálok segíteni, h biztosítlak, hogy izgalmas az egész történet, egy csomóan várjuk a folytatást, és minden rész tetszik, amit kiadsz, szóval hajrá, csak így tovább! :) amúgy elkezdtem az angol verziót is, amint végeztem az aktuális fejezetekkel írok kritikát is. Egyelőre annyi, h tetszik h Steve szemszögéből is látjuk a dolgokat, nameg ott már előrébb járnak nem...? :) meg azért különböznek egymástól, ez hogy jött? Mindenestre tetszik. :)
    Még annyit, h azért is szeretem ezt a történetet , mert szinte egyik pillanatról a másikra lettem CA fan (addig is bírtam, de ez más... :D) és bárhol kerestem magyarul ficet sehol sem találtam (csak ezt), szóval ja. Várom mi fog kisülni belőle. Milyen hosszúra tervezed? Remélem nagyonra. :)
    Na befejeztem, ügyesen!
    Üdv, Kencefice

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, hogy olvasod a másik verziót is.
      Eredetileg úgy volt, hogy ugyanaz kerül fel ide is, csak aztán meggondoltam magam. Sok tekintetben hasonlít, de például a "Töréspont" részek bele sem kerültek. Ott Ethan nemsokára jelenik csak meg, pedig a 18. fejezetnél járunk. Merően különbözik, egyszerűen csak azért, mert új ötleteim támadtak és alapjába véve szerintem ez nem probléma.
      Köszönöm a dicsérő szavak, hidd el, hogy ez nekem nagyon sokat jelent nekem. (Többek között azért is, mert tényleg ez az első olyan fanfict, ami Steve és egy kitalált karakter románcát fogja körbe.)
      Chealsea reakciója egyenlőre még titok. Körülbelül hasonlóan fog reagálni, mint az angol verzióban, bár ezen valószínű még változtatok.
      Köszi!

      Törlés
  4. Válaszok
    1. :D:D:D Na mi történt veled? Úgy eltűntél.

      Törlés
  5. Ááááááááááhhhhhhhhhhhhhhhhhh! Sírok! :(((( ITT ABBAHAGYNI!
    Ez... kész... Miért? Miért? Miért? Miért kell itt abbahagyni??? :(
    Nagyon érdekel mi lesz a csaj reakciója. Uhh. Nem vagy semmi :D
    Jó kifogás viszont, h. miért nem kereste az AK Chealseat :D Köszi, ismét a gyors és kiváló fejezetést :D
    üdv: crucio

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH.:D hahahahhahahha. Imádom az ilyen kommenteket, mert szadista vagyok.
      Köszönöm szépen a kedves szavakat, kedves tiltott átok.:D

      Törlés
    2. Örülök neki, h. örülsz a kommentnek. Szeretem leírni, az első gondolataimat, mert az tükrözi a reakciómat leginkább.
      De egy kérdés: Ha szereted kínozni a kínzó átok nevezetű olvasót (rajongót), akkor a te hogy hívnád magad?? - a szadista az szerintem gyenge kifejezés erre :))))
      Üdv: crucio :)))
      Ui: az előzőről lemaradt: remélem hamar frissítesz :D

      Törlés
    3. Missy Szadista Utopiára fogom változtatni a nevemet, kérem szépen.:d
      Üdv: Avada Kedavra.:P

      Törlés
  6. Kedves Avada Kedavra [alias Missy Szadista Utopia] (bár én - mint tudod - a Vaslapátot preferálom, de a tiszta munka se rossz technika),
    hát eljutottam ide :) Rendesen kínzás (ha már cruciónál tartottunk), hogy a Bloggeres oldalakra nem tudok kommentálni, ma annyi minden eszembe jutott, "most leírom", de a telóm nem kompatibilis valamiért itt a bejegyzés-készítővel, és esélyem sincs meghackelni sajnos.

    Hogy őszintén megmondjam, anno bennem felötlött a gondolat (beszéltünk is róla), hogy Chealsea nem ismerte fel Steve-et a nevéről, pedig ő háborús hős, egy nemzeti szimbólum náluk, egy igazi ikon. Ugye ez be is jött, az alapján amit itt írtál, hogy Ethan róla írt egy esszét a suliban, és hát ugye a második világháború fontos tananyag, főleg ott náluk, főleg akkor, ha egyetlen személy billenti át a mérleget (még ha hivatalosan nem is jön le az, hogy szuper-képességekkel rendelkezik).

    Szóval nekem nagyon furcsa volt, elvégre ez most olyan, mintha hozzám odajönne valaki, hogy "Csá-cső, Feri vagyok, II. Rákóczi Feri!" Vagy "Én Nagy Sándor vagyok.". Hát hol hagynám ki a lehetőséget, hogy ne ugrassam őket és kérdezzek vissza azonnal: "Ne már, a hódító?" :D
    Ismersz már annyira, hogy tudd, ahol lehet, ott viccelek. (Szegény Pintér vezetéknevű kollégáinkat is heti kétszer legalább megvicceltük a nevük miatt (dr. Pintér Sándor volt a belügyminiszter), hiába szakállas a dolog.)
    No de megkomolyodva; nekünk nem volt szuperhősünk, de azért na.

    FIZETETT HIRDETÉS (ha sietsz, ugord át! Az elolvasásának következményeiért felelősséget nem vállalok!)
    Egyszer bátyám nézett egy Igazság Ligája részt (Justice League: The Savage Time). Nem néztem az elejét, így csak "durr bele" tudom elmondani; hogy valami történik, a világ egyszerűen megváltozott a Liga körül, de rossz irányba. Mindenhol náci-jellegű zászlók jelentek meg, SS tiszt-szerű rendfenntartók karszalagokkal, mindenfelé egy ember plakátja lógott, erős diktatúra uralkodott. A Liga végül nehezen kideríti, hogy a II. Világháborút elvesztette Amerika (valamiért).

    Én akkor valamiben nagyon benne voltam, talán éppen írtam, de ekkor felpillantottam, mert meghallottam azt a mondatot és láttam, ahogy pár másodpercbe sűrítve a nácik letarolják az amcsi katonákat a "pályáról". Én meg értetlenül bámultam magam elé és reflex-szerűen, méltatlankodva és értetlenkedve kibukott belőlem: "De hiszen azt Steve megnyerte nekik...!" Csakhogy, egy másodpercre rá tűnt fel, hogy ez DC, és nem Marvel! Hát nekem az annyira rosszul esett, így full-ban szembesülni egy világgal, ahol nincs AK felemelkedése és önfeláldozása, hogy csak na. Hát, nyilván ha figyeltem volna az elejét, nem lett volna ez az egész....
    FIZETETT HIRDETÉS VÉGE (köszi a figyelmet!)

    Mindebből csak annyit akartam kihozni, hogy még nekem is (pedig én elég messze vagyok Amerikától érdekeltség-ügyileg) alap, hogy mi volt "a Marvel világban", úgy, mint a valóságban nálunk pl. Petőfi. Ebbe belegondolva rájöttem, hogy én bár imádom <3 Chealsea-t <3, de nálam tuti egyest kapott volna töriből, ha ezt nem tudja... XD Ez olyan "Ülj le, egyes!" kérdés/tétel lett volna, mint érettségin.

    De így ismerkedtek végül is össze, szóval még előnyére is vált a dolog. Persze nem bántásból mondom: könyvárakat lehetne megtölteni azzal (és vannak is), amit én sem tudok, szóval nem elítélem, csak a témába vágott.

    Hát nagyon kíváncsi vagyok, hogy hol/hogyan sérült meg Steve. Meg ez az egésznek a magyarázata, hát egy izgis sztori lesz, várom a minden kérdést eloszlató válaszáradatot, hogy minden tisztába kerülhessen.
    Igazán fantasztikus volt az egész dialógus és a testbeszédek. Steve, amint nem tud dűlőre jutni önmagával és makacskodik, Chealsea Steve-ért való aggódása és mindkettő technikája, ahogy ráhatnak a másikra. Meg a végén a nagy pillanatban az a besütő napfény... hát én elolvadtam. <3 <3

    Folyt köv....

    VálaszTörlés
  7. Part II.

    Aztán, a vonaton nekiestem, hogy majd én elolvasom angolul is. A súlyos hibák sorát azzal kezdtem, hogy a tumblr oldaladról akartam. Hát nem hittem volna, hogy létezik bármi, ami a Facebook-nál és a GPS-nél jobban meríti a telefon akkuját, de kiderült számomra, hogy mégis. Nehezebben töltött be, mint a Fész, és az istennek se adta be az Euphoria sztorik fejezetét, hiába nyomtam rá a megjelölésre, csak simán újratöltötte az oldalt. Ha legurultam, ugyan ez volt a helyzet, nem jutottam soha el az első fejezetig. Na de én rafináltabb voltam annál; láttam, hogy a fanfic netre is feltetted, hát mentem oda megkeresni. Csak hát háromszáznagyonsok Euphoria volt feltöltve, de végül megleltem.
    Gondoltam, "ezaz, győzelem! Ugorjunk is a tizedik fejezethez, mert hát ott tartunk, azt olvastam utoljára, fel fogom ismerni és mekkora ász leszek, hogy érteni is fogom!" :D Ahhha, hát amennyit én értek angolul és emlékeztem a szövegre, az teljesen elég volt, hogy biztosan tudjam; ezt a tizedik fejezetet én még tutira nem olvastam magyarul. Oké, hiszen te figyelmeztettél is itt, hogy az angol máshogy van, hiányoznak belőle pl. a Töréspont fejezetek, egy-két dolgot is változtattál rajta. Akkor lépegetek vissza, meg még vissza, meg még visszább, de csak az istenért se találom meg a keresett fejezetet :D
    Annyira elbújt, hogy 2×30 perc után annyiban maradtam magammal, hogy ha nagy leszek és sok időm lesz, akkor végigmegyek a fejezeteken és ki fogom keresni. Sajnos az egészet elolvasni nem lenne értelme, mert nem értem annyira... bár lehet, hogy így sem fogom, na mindegy, gondoltam megosztom veled, hogy én elhatároztam magam, megpróbáltam, nagyon akartam is, de nem jött össze sajnos.. ;) Ez az én szerencsém.
    De jár a Big-like az egyik fejezet előtti előszóért, amiben Sharon-ról ejtesz egy-két bevezető szót! :D Nagyot nevettem...

    U.i.: bocs, hogy ennyi helyet elfoglaltam, de ha a Blogger lophat három egész órát, akkor ennyi már nekem is jár! ;)
    U.i.: és bocsi a késői kommentért, de alváshiány miatt későbbre kellett halasztanom. Bár már csütörtökön megírtam, csak ma tudtam feltölteni. Pusz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megjegyezném, ilyen hosszú véleményt még életemben nem kaptam, és - mint már említettem - tegnap egész nap - még úgy is, hogy hétfő volt - fangörlködtem miatta. Nagyon jól esett, el sem hiszed, hogy mennyire. Mondtam neked, hogy mennyire meglep, hogy szeretitek a történetem, és tudod, valahányszor ennyire megtiszteltek, tényleg a fellegekben járok. Bam. Bam. Bam. Három méterrel.:D
      Olyan hosszú, összetett, és szépen megfogalmazott, hogy csak na! Imádom, hölgyemény! Aligha hiszem, hogy a válaszom is ilyen hosszúra fog sikeredni, tekintetbe véve, hogy a felvetett kérdéseid legalább nyolcvan százalékára már választ adtam. Na, szóval, mindegy, beszüntetem a felesleges locsi-fecsit, és belevágok a mondandómba. Ejnye!
      Ethan megadta erre a választ - Amerika Kapitány nem volt kötelező tananyag, és Chealsea magániskolájában nem igazán tanultak róla. A médiában nincs teljesen otthon, mert dolgozik látástól mikulásig és ha nem, akkor is inkább csak filmeket néz. :D Ez elég nagy különbség közöttünk, mert én szeretek tájékozódott lenni. De például te mesélted, hogy nem nézel híradót, szóval ez így érhető, azt hiszem.
      A DC-s esethez nem fűznék hozzá semmit, mert... :DD:DDD fogalmazzunk úgy, hogy jó mosolyogtam. Egyáltalán nem szeretem a DC-t, van egy kis rivalizálásom a fanokkal. Ízig-vérig Stan Lee embere vagyok.:P ;)
      Hogy hol sérült meg Steve? Erre egyenlőre még nem fogok válaszolni.
      Igen, a napfény dolog nekem is tetszett. Lesz egy-két ilyen effekt még, mert ez segít az olvasónak elképzelni! (Ez a kövi fejezetben a dal is, amit posztoltam!)

      Édes vagy, hogy tumblr-ön kerested a történetet, amikor ott nincs fent.:D:D:D Néha a fanfiction.net-es linket rakom ki.
      Nos, már megírtam, miért nem találhattad ezeket a fejezeteket.:D
      Még jó, hogy nem kattantál szex-jelenetre. :P:P::P
      Nem lett sajnos olyan hosszú, mint a tiéd, de remélem örülsz.
      Puszipuszipuszi a pofikádra.

      Törlés
  8. Örülök, hogy örülsz :)
    Aztán a magániskola vezetőjének üzenem: ÜLJ LE, EGYES!!!
    Nincs fenn....? O.o Neee.... XF XD Nem semmi, de hát a szándék a lényeg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy örülünk.:D
      ÜLJ LE!
      Nem hát.:P

      Törlés